Fogvatartottak képezték ki a kutyákat Szombathelyen

Különös program zajlott az elmúlt hetekben az Országos Büntetés-végrehajtási Intézet szombathelyi bástyafalán túl: fogvatartottak képeztek ki gazdátlan kutyákat. Tegyük hozzá rögtön, hogy nem először, a mostani kurzus már a harmadik volt a szombathelyi börtönben. Az első „csapat” éppen egy évvel ezelőtt vizsgázott. Akkor egy olyan fogvatartott is részt vett a tanfolyamon, aki a vizsga után pár nappal szabadult, és örökbe fogadhatta a saját maga által kiképzett kutyát. De erre még később visszatérünk...

Elmo is összebarátkozott kiképzőjével. Hetente két alkalommal találkoztak a börtönben. Fotó: Szendi Péter

A kutyaterápiás program egyébként nem előzmény nélküli a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetek történetében: Szirmabesenyőn, a fiatalkorúak börtönében Cellakutya néven zajlott egy hasonló kezdeményezés, Tökölön pedig állat asszisztált terápiát szerveztek az intézetben lévő fogvatartottak számára.

A szombathelyi program – mindhárom alkalommal – a város határában működő büntetés-végrehajtási intézet és a Fekete István Állatvédő Egyesület együttműködésében valósult meg. A fogvatartottak önként jelentkezhettek a programra, majd a nevelőtiszt és a pszichológus közösen döntötte el, hogy kik vehetnek részt a képzésben. Sokszoros volt a túljelentkezés, hiszen a foglalkozások nyolc héten át, hetente két alkalommal, másfél-másfél órában zajlottak. És, mint azt tudjuk, a bástyafalon túl az idő a legnagyobb ellenség, így a fogvatartottak is értékelni tudták a hasznosan, szabad levegőn eltöltött időt. Ezenkívül a rájuk bízott kutya oldotta a szorongásukat, az esetleges magányérzetüket, a terápia pedig szabadulásuk után segítheti a visszailleszkedést a társadalomba.

A Fekete István Állatvédő Egyesület tagjai hetente két alkalommal vitték be a programban részt vevő hat kutyát a szombathelyi börtönbe. Egy-egy foglalkozás másfél óráig tartott. A hat fogvatartott és a hat kutya csütörtökön délelőtt egy házivizsgán adtak számot az elmúlt hetekben megszerzett tudásukról. A vizsgán természetesen ott voltak az állatvédő egyesület önkéntesei is, akik Csollányné Horváth Krisztina elnökkel együtt kíváncsian követték a pályán zajló eseményeket. Közben a kutyákról is meséltek. Például azt, hogy egyiknek sem volt könnyű előélete, feltehetően olyanok is vannak közöttük, amelyeket bántalmaztak, mielőtt hozzájuk kerültek. És ez a viselkedésükön is látszott: kezdetben nagyon ijedősek, bizalmatlanok voltak új, ideiglenes gazdáikkal szemben is. Aztán a nyolc hét alatt megtört a jég, és csütörtökön mindenki elégedetten figyelhette a kutyák és a fogvatartottak között kialakult összhangot. Köztük dr. Kovács András bv. hadnagy is, aki az intézetben felelt a program lebonyolításáért. Ő mesélt arról is, hogy a fogvatartottak körében nagyon népszerű a kutyaterápiás program, mindig nagyon sokan jelentkeznek. Az egyik fogvatartott különösen megkedvelte a kutyaterápiát, ő mindhárom programban részt vett, és arra is volt példa, hogy ő tartotta a foglalkozást – persze felügyelet mellett. Kovács András beszélt a program fogvatartottak számára pozitív hatásairól is: a kutyaterápián részt vevők ugyanis a kurzus után fegyelmezettebbek, érezhetően oldottabbak lettek, csökkent a bezártságérzetük, türelmesebbé váltak, és megtanulták azt is, hogy milyen felelősséggel jár egy állat gondozása, képzése. A program nem titkolt célja az is, hogy a résztvevők szabadulásuk után könnyebben illeszkedjenek vissza a társadalomba. És itt érdemes visszatérni ahhoz a fiatalemberhez, aki az első program résztvevőjeként szabadulása után örökbe fogadta a kiképzés során rábízott kutyát. Ez sem volt egyszerű, hiszen – érthető módon – az állatvédők is szerették volna tudni, hogy jó helyre kerül-e a kutyus. De erre is volt megoldás: amikor a fiatalember a szabadulása előtt eltávozáson volt, az egyesület önkéntesei elvitték hozzá a kutyát, hogy meggyőződjenek arról, hogy megfelelő körülmények várnak-e az állatra.

Csollányné Horváth Krisztina hangsúlyozta azt is, hogy számukra is hasznos a program, hiszen egy engedelmes kutyának később könnyebb gazdát találni. Ez annyira igaz, hogy a mostani programban részt vevő hat kutya közül kettőnek már biztosan van új gazdája, egy harmadikat pedig most hétvégén kezdtek el „beszoktatni".

A börtönben tartott házivizsgán a fogvatartottaknak és a kutyáknak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége őrző-védő teljesítménybírója, Biczó Péter előtt kellett számot adniuk a tanultakról. Péter tisztában volt mind a fogvatartottak, mind a kutyák „előéletével", ezért az FCI Nemzetközi Munkakutya Vizsgaszabályzatban előírt engedelmességi, valamint a BH nemzetközi kísérőkutyavizsgánál egyszerűbb gyakorlatsort állítottak össze. Ennek ellenére mindent megtanítottak a kutyáknak, amire a leendő gazdáknak a mindennapokban szükségük lehet: a pórázon vezetést, a szabadon követést, az ültetést és a fektetést, valamint a behívást.

Biczó Péter hangsúlyozta: a cél az volt, hogy a fogvatartottak megtanulják a kutyatartás, -nevelés és -kiképzés szabályait, és ez teljes mértékben sikerült is. Véleménye szerint a befektetett munka hosszú távon megtérül, hiszen a jól képzett, fegyelmezett kutyával könnyebb együtt élni, és persze az sem utolsó szempont, hogy a program során a kutyás és nem kutyás emberek közötti ellentétek is megszűntek, de legalábbis halványodtak.

Biczó Péter elégedett volt a vizsgázókkal. A maximálisan megszerezhető pontszám 30 volt, a legjobban egy staffordshire terrier vizsgázott, amely gyorsan és pontosan teljesítette a feladatokat, és a 30-ból 27,5 pontot ért el a vizsgán. Persze ez a remek teljesítmény nem csak a kutya, hanem a kiképzője érdeme is. A fogvatartottak a sikeres házivizsga végén emléklapot kaptak.

Képek a zárka falán

Nagy Ildikó

A  programot lezáró vizsga búcsú is volt egyben. Ember és kutya búcsúja. Hiszen az elmúlt nyolc hétben kialakult valami kutya és kiképzője között. Hogy pontosan mi, azt nehéz szavakba önteni. Azt az elkapott pillanatot is nehéz elmesélni, amikor a fogvatartott szájába véve nyújtotta a kutyának szánt jutalomfalatot, az pedig odahajolt és elvette. Kár, hogy abban a pillanatban nem volt fotós a közelben. A fogvatartottak egy, a rájuk bízott kutyával közös fényképet is kaptak a vizsga után. Emlékül, a zárka falára.