Állatvilág

2016.11.02. 20:21

Hogyan gyászoljuk házi kedvencünket?

Körkép - Kisállataink elvesztése is megrázkódtatást okozhat. Nem csoda, hiszen ma már őket is barátként, esetenként gyermekként szeretjük.

Vadas Krisztina

A szombathelyi kisállattemetőben minden sírhely rendezett volt halottak napján. Rajtuk virág, koszorúk, pislákoló mécsesek. Nem csoda, hiszen a gazdik nem felejtik el azokat a kedvenceiket, akikkel hosszú éveken át osztották meg mindennapjaikat. Sokan nem is tudnak egyhamar továbblépni, évek múlnak el úgy, hogy nem vesznek magukhoz másik állatot. Ennek oka, hogy az állat elvesztése olyan traumát okoz, amelyet nem szeretnének újra átélni. Pedig egy újabb társ könnyebben átlendíthet a mélypontokon.

Fotó: Unger Tamás

Kunhegyesi Tibor babérkoszorús kutyakiképző, lapunk szakértője saját tapasztalatait mesélte el a kisállati kegyeletről.

- Ezt úgy tudnám egyszerűen megfogalmazni, hogy élet a halál után. Azzal, hogy eltemetjük a kutyát, nem szűnik meg létezni számunkra. Rendszeresen gondolunk rá, megjelenik álmainkban. Ez annak köszönhető, hogy az ebek ragaszkodnak a gazdához, csak rá számíthatnak, ezért elhalmozzák mérhetetlen szeretetükkel. Így egy olyan kapcsolat alakul ki közöttük, amely nem szűnik meg a kutya halála után sem. Maga az eb végső elnyugvása is érdekes dolog. Körülöttem sajnos már sokan elpusztultak, mind idős volt már, a végelgyengülés vitte el őket. Előtte azonban elbúcsúztak: a tekintetükkel, a gesztusaikkal, erejük utolsó szikráival is azon voltak,  hogy  elköszönjenek, mert másnap már a szivárványhídon túl lesznek. Ez nagyon megrendítő, de egyben csodálatos dolog - fejtette ki a szakértő.

- Amitől még fájdalmasabbá válhat egy kutya elvesztése az az, hogy milyen méltósággal viselik az utolsó napokat. Egy eb nem jajgat, nem „hisztizik”, hanem csendben, visszahúzódva várja a halált. Neki akkor is az a legfőbb, hogy az ő problémája ne okozzon pluszgondot a gazdájának. Ez a méltóság és erő, ami ilyenkor sugárzik belőlük, még jobban megrendítheti egy szerető gazdi szívét - beszélt az elmúlásról Kunhegyesi Tibor.

Mint mondta, mindenki úgy emlékezik meg a kutyájáról, kisállatáról, ahogy neki jó. Van, aki kimegy a temetőbe, hogy ott újra találkozzanak, és van, aki otthon gyújt egy gyertyát, miközben fényképeket nézegetve gondol a közös emlékekre. Azt azonban fontos kiemelni, hogy attól, hogy magunk mellé fogadunk egy új társat, még nem jelenti azt, hogy az előzőt örökre elfeledtük.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!