2017.01.22. 17:55
Kiemelt figyelmet kapnak idén
Ismeretterjesztő programokon, előadásokban igyekeznek felhívni a figyelmet az év állataira. Online szavazáson dőlt el, hogy az év madara a tengelic, a szakemberek döntöttek úgy, hogy az év kétéltűje a mocsári béka.
MOCSÁRI BÉKA
Az ünnepelt mocsári béka egy kifejlett példánya
Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya választotta az év kétéltűjének a mocsári békát. Egyrészt mert csodálatos látványt nyújtanak a kék nászruhás hímek, másrészt pedig aggasztóan csökken az állományuk. A mocsári béka a valódibéka-félék családjába tartozik, ezen belül a barna- vagy bajszosbékák csoportjába. A többi barnabékától sok esetben nehéz, szinte lehetetlen megkülönböztetni. Nem így a nászidőszakban, amikor a hímek égszínkékre színeződnek, ahogy az díjnyertes természetfotókról sokaknak ismerős lehet, miközben magát a jelenséget élőben annál kevesebben figyelhették meg. A nedves, de nem túlzottan magasan fekvő élőhelyekhez, például: az alföldi Turjánvidék, Szatmár-Bereg lápjai, a Kis-Balaton vagy a Tisza és a Dráva ártéri erdőségeihez kötődik. Kifejlett korában a szárazföldön tartózkodik. Főleg éjszaka és esős időben vagy a hajnali harmatban vadászik. Gerinctelen állatokkal táplálkozik.
TENGELIC
Az év madara jellegzetes színezetű,mással össze nem téveszthető madár Fotó:Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
A tengelicet a lakosság választotta az idei év madarául a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján tavaly nyáron tartott internetes szavazáson. Európa egyik legtarkább madara. A hím és a tojó nagyon hasonló, elkülönítésük elsősorban kézben, gyűrűzés alkalmával lehetséges. A tengelic megtalálható Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig, de fészkel Afrika északi részén is. Északi elterjedésének határa Közép-Finnország, és betelepítették Dél-Amerikába, Ausztráliába és sok szigetre is. Becslések szerint 100-160 millió egyede élhet szerte a világban, magyarországi állománya 622-763 ezer párra tehető és mérsékelt növekedést mutat. A tengelic a fákkal és nyílt gazosokkal tarkított sík- és dombvidéki élőhelyeket kedveli, az erdőségek zárt belső részeit kerüli, a településeinken, még a belvárosokban is jól érzi magát. Finom növényi szálakból és állati szőrökből épülő fészkét többnyire fákra, három és nyolc méter közötti magasságba építi. Évente két, alkalmanként három fészekalja is lehet. Általában öt tojást rak. A tojó kotlik, miközben a hím eleséget hord neki. A fiókákat mindkét szülő eteti. Speciális, rendkívül hegyes végű csőre, és kis termete alkalmassá teszi, hogy a különféle gyomnövények csúcsán megkapaszkodva a legapróbb magokhoz is hozzáférjen.
Különösen kedveli a bogáncs és az aszat, a fák közül a platán és a nyár termését. Fiókáit apró rovarokkal, hernyókkal és lárvákkal is eteti.
