Madárvonulás karosszékből - Máltai gyűrűs füzikét fogtak a Tömördi Madárvártán

– Sokáig csak találgathattuk, miért, merre vonulnak a madarak, hol vannak telelőterületeik, mi alapján tájékozódnak. Napjainkban, bár a kép még mindig nem teljes, a madárvonulás immár évszázados kutatásának köszönhetően egyre több faj stratégiáját ismerjük meg - mondja Dr. Gyurácz József ornitológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, dékánja.

Feltételezzük, hogy a vonulás kialakulásának egyik oka az, hogy a jégkorszakokban az eljegesedő területekről délre húzódtak az állatok: a mai telelőterületek azt tükrözik, hol vészelte át az adott faj a glaciális időszakát. Közismert, hogy hazai madaraink többsége Afrikában tölti a telet, de egyes fajok esetében arra, hogy pontosan hová és milyen útvonalon jutnak, csak a közelmúltban kifejlesztett műholdas nyomkövetők segítségével sikerült fényt deríteni.

Gyurácz József gyűrűzés közben, kezében egy kormos légykapóval (Fotó: Lovász Lilla)

– A tudomány és technika fejlődésével az utóbbi években egyre több madarat szerelhettek fel az ornitológusok világszerte és hazánkban is olyan apró készülékekkel, amelyek segítségével szinte méterre pontosan tudhatjuk, hol tartózkodik éppen az állat. A nyomkövetők ára egyelőre elég borsos, így korlátozott azon madarak száma, amelyet hazánkban ilyen készülékkel láttak el. De nem csak az ár, a méret is számít: a műszer – egyelőre – akkora, hogy csak nagyobb testű fajok bírják el.

– Magyar nyomkövetőt fehér gólyák, kék vércsék, kerecsensólymok, parlagi sasok „viselnek”: mind olyan faj, amely hazánkban fokozottan védett – teszi hozzá Gyurácz József. – A nyomkövetős madarak mozgását, aktuális helyzetét bárki követheti az interneten, a satellitetracking.eu honlapon. Így tudjuk például, hogy a hazánkban fészkelő kék vércsék néhány napja elindultak Afrika déli részéről, tehát hamarosan számíthatunk érkezésükre, arra, hogy elfoglalják a vetési varjak által magukra hagyott fészkeket.

A műholdas nyomkövetés modern módszere mellett az évszázados hagyományokra visszatekintő madárgyűrűzés is sok információval szolgál a madárvonulás megértéséhez. Magyarország 1908-ban a világon harmadikként kapcsolódott be a gyűrűzési tevékenységbe (Dánia volt az első, ott 1899-től gyűrűznek).

– Ma a mintegy háromszáz, vizsgával rendelkező önkéntesünk évente több mint 200 ezer példányra helyez azonosító gyűrűt, amely az ország jelzését, és egy egyedi sorszámot hordoz. A módszerrel a kistestű énekesmadarak mozgása, vonulása is nyomon követhető –  mondja a szakember, aki maga is rendszeresen gyűrűz. – Ehhez arra van szükség, hogy a meggyűrűzött madarat újra megfogjuk, ami nem minden esetben valósulhat meg. Ám, ha például hazánkban egy máltai jelöléssel rendelkező füzike kerül kézre, az máris remek támpont a faj vonulási útvonalának feltérképezéséhez.

Külföldi gyűrűs madarat fogni egyébként mindig nagy örömet jelent. Alig három hete a Tömördi Madárvártán egy Máltán gyűrűzött csilpcsalpfüzike került kézre: a kicsiny madár légvonalban mintegy 1300 kilométert tett meg, amíg telelőterületéről hazatért.

– A Magyarországon gyűrűzött, legtávolabbra eljutott madár egy fehér gólya volt, amely a gyűrűzés helyétől 8962 kilométerre került meg újra – teszi hozzá Gyurácz József. –  A leghosszabb ideig élő hazai gyűrűs fajként pedig egy parlagi sast tartunk számon, amelynél 26 év telt el az első kézre kerülés és az utolsó visszafogás között. És persze az is fontos, hogy a gyűrűzések alkalmával nem csak a szakemberek, a laikus érdeklődők is testközelből láthatják a madarakat, így jobban megismerhetik a gyakran közvetlen környezetükben élő tollas élőlényeket.