Vakvezető kutyák világnapja - Horváth Nikoletta jegyzete

A csepeli vakvezetőkutya-kiképző iskola örökké a szívem csücske marad, a benne dolgozókkal az élen. Az ő  áldozatos, fáradtságot, türelmetlenséget nem ismerő munkájuknak hála a kópé, virgonc nebuló ebekből fél év alatt felelősségteljes vakvezető válik. Amikor annak idején Lili bekerült az „iskolapadba”, megnyugvással töltött el az érzés, hogy a lehető legjobb helyen hagyom a majdnem féléves bentlakásra. A Duna mellett, amíg csak a szem ellátott, zöld gyep várta a virgonckodó tanulókat. A kiképzés a pozitív megerősítések soráról és nem a szigorról szólt. A mai napig leírhatatlan öröm fogja el Lilit, ha Csepelre megyünk. Már a buszmegállóban elkezdi a remegős örömcsóválást, és az épülethez közeledve szinte fénysebességre kapcsolunk. Már nyolc éve, hogy vezet engem, de a mai napig a kiképzője nyakába ugrik, ha meglátja. Olyan kötelék jött létre kettőjük között, amit sem az idő, sem a távolság nem képes elszakítani, és ez így van rendjén. Mindig hálával gondolok a lányokra, akiknek Lili szakmaiságát köszönhetem.

Sok mindennek nézték már Lillt az elmúlt évek során a járókelők. Volt ő már mentő, katasztrófavédelmis, földrengést előrejelző, idegenvezető, betegszállító stb. kutya. Akadt olyan - egyébként nagyon aranyos - néni, aki ebem kötött mellényét irigyelte el, és érdeklődött, hogy hol vettem vagy köttettem. Ő a hámra utalt természetesen. A hámra, amin látszik a kiképzőiskola logója, a piros szín, illetve a hámfogó, amin keresztül irányítjuk egymást Lilivel. Ha a munkaruhát magára ölti, a szeme is megváltozik: komoly, koncentrált tekintettel pásztázza az utat. Ám amikor eljön a szabadság ideje, maximális fordulatszámon veti bele magát a hancúrozásba.

Kis otthonunkban két cipősdoboznyi plüss várja megfáradt eb-lelkét. A sárkánytól a bárányig, a rénszarvastól a Micimackóig, a Mikulástól a labdáig minden ebképesztő játékszer megtalálható itt. A plüssökben egy a közös: egyiknek sincsen szeme. Az én vakvezető kutyám kedvenc szabadidős elfoglaltsága ugyanis az, hogy kiszedi játékainak a szemét Most mit mondjak erre? A szabadidejében is a munkájának él .

A munkának, amit oly nagy szeretettel tanítottak meg neki. Mesélték a kiképző lányok, hogy Lili annyira ki akart menni az utcára vezetni, dolgozni, hogy még a szögre felakasztott hámba is belebújt, jelezve: ő szolgálatra kész. A mai napig boldogan ölti magára a munkaruhát, bár zuhogó esőben, mielőtt kilépne az utcára, még visszanéz rám, hogy ezt most komolyan gondolom-e. Aztán tudomásul veszi, hogy igen, és zuhogó égi áldás ide, ezer fok, kánikula vagy éppen szakadó hó oda, mi csak megyünk: tovább, előre.