A csecsemők a játékkal is tanulnak

A néhány hetes újszülöttek és a pár hónapos csecsemők, ha tudnának, a nyugalomra szavaznának. Nem kell, hogy nagy felhajtást csináljunk körülöttük, hogy újabb és újabb játékszerekkel rohanjuk le őket, vagy hogy a kezükbe nyomjunk valamit, mondják a szakértők. Ha néhány játékszert oda is teszünk a közelükbe, hagynunk kell, hogy ők döntsék el, melyikkel szeretnének foglalkozni. Főleg az elsőgyerekes szülőkre, túlbuzgó nagyszülőkre jellemző, hogy jót akarnak, és cirkuszi előadást produkálnak a gyereknek: tornáznak, báboznak, énekelnek, táncolnak, beindítják a kisvasutat. Pedig a kisbabák akkor érzik jól magukat a számukra ismerős emberek társaságában, ha nyugodtan, lassú mozdulatokkal játszanak velük. Ha közben figyeljük a reakciójukat, és az arcukon azt látjuk, megijedtek valamitől, elfordítják a fejüket, vagy sírásra görbül a szájuk, az jelzi, hogy abba szeretnék hagyni a játékot.

Nem biztos, hogy amiről azt gondoljuk, fejleszti őket, az tényleg jó nekik. (Más kérdés, hogy a babákat nem kell fejleszteni, fejlődnek maguktól.) A plüssök, a villogó, nyomkodható, tekerhető, zenélő elemes szerkezetek sok mindenre nem jók.

A gyerekek a játékkal tanulnak, vagyis a kettő egyet jelent az életükben. Már a kezdetektől tapasztalatot gyűjtenek az őket körülvevő világról. Mindent megvizsgálnak, ami a kezük ügyébe kerül. A megfelelő fejlődéshez az is hozzátartozik, hogy a szájukba vehessék, kezükbe foghassák, alaposan megvizsgálhassák a tárgyakat, próbálgathassák a használatukat. Az első hetekben, hónapokban a közös játékok közül az ismétlődőket részesítik előnyben, hiszen a mozgássorozatokat így van alkalmuk alaposan megfigyelni és rögzíteni. Ilyen például a kukucs játék. Amikor hangokat utánoznak, új képességeket fejlesztenek ki magukban a játék során, ami fontos lépés a beszédtanuláshoz vezető úton. Lényeges, hogy a játékszerek veszélytelenek legyenek, ne férjenek el a baba szájában, ne legyenek éles, hegyes, kiálló részeik, törhetetlenek legyenek, és ne tartalmazzanak egészségre káros anyagokat. Könnyű legyen megfogni őket és kis súlyuk miatt megtartani is. Azt is szem előtt kell tartani, hogy 15-20 percnél tovább még nem tudnak figyelni a babák, hamar elfáradnak.

A villogó, tekerhető, zenélő elemes szerkezetek nem sok mindenre jók

Fotó: Babaszoba.hu

Három hónapos kor alatt még nem szükséges játékszer, mert az apróságok figyelmét teljesen leköti saját környezetük tanulmányozása. Elég, ha beszélünk hozzájuk, énekelünk nekik, tagoltan mondókázunk, változtatjuk a mimikánkat, és ezt vidám hangokkal - például berregéssel - kísérjük. Tanítgathatjuk nekik azt is, hogy milyen hangokat adnak ki az állatok. A rövid verseknek, daloknak a beszédtanulás előkészítésében már néhány hónapos korban nagy szerepük van. A plafonra, kiságy fölé szerelhető, felhúzható, zenélő, forgó figurák viszont a figyelmüket állandóan ébren tartják, és egyáltalán nem nyugtatják meg a babákat. A testkontaktus ilyenkor - és még hosszú ideig - fontos (lesz) nekik. Meghitt, nyugodt közös játék lehet, ha összebújva sétálgatunk velük, vagy ha ringatjuk őket és közben énekelgetünk.