A szombathelyi anyukák szívmelengető családi történetekről mesélnek

Minden bizonnyal a legtöbb szülő egy rövidebb-hosszabb könyvre elegendő gyermeki aranyköpéssel rendelkezik. Ezek a sztorik időről időre előkerülnek nagy kacagások közepette. Szüleimen az elmúlt években vettem észre, hogy bizony sokkal többet révedeznek a múlton, mint korábban. Valószínűleg „visszasírják" azokat az időket, amikor izgága gyermekük mellett minden vágyuk egy kis nyugalom volt. Jelenleg örülünk, ha havonta egyszer van lehetőségünk találkozni, ezért minden közös élmény és emlék kincset ér.

A szombathelyi Zsirai Zsanettnek és Tóth Zoltánnak azonban még bőven van idejük kislányuk, Tóth Lara Zoé ugyanis nemrég volt hároméves. Körülbelül fél évvel korábban Söptén járt a család átutazóban, amikor Zoltán jelezte Larának, hogy lovakat látni a közelben. Lara az izgatott örömujjongások helyett azonban csak ennyit válaszolt: – Ügyes vagy apa! Jó szemed van!

Tóth Lara Zoé május 9-én múlt három éves, de már eddig is számtalan feledhetetlen élménnyel gazdagította szülei életét. Fotó: Zsirai Zsanett

Egy másik alkalommal hintalovat kapott Lara, amelyet azonnal az oldalára borított. Zsanett elmondása szerint ekkor odaguggolt mellé, ránézett és megszólalt: – Mi van „nyinyanya", elfáradtál?

A szintén szombathelyi Skerlec-Tölgyesi Edinának van egy hős lovagja kisfia, Olivér, aki megvédi a bogaraktól, a kutyáktól és minden egyéb bajtól. Olivér az utóbbi időben igencsak megkedvelte a tűzokádó lényeket, ugyanis a következőket mondta:

– Anya, én vagyok a te hős lovagod, mert én megvédem a sárkányokat!

Egyik barátnőm már kétszeres anyuka: Adél már kilencéves, Zorka pedig hét. A csajszik egyébként is nagyon cserfesek, és mindketten imádják a természetet. Évekkel korábban történt meg az alábbi eset, amelyet azóta is gyakran emlegetünk. Adél és Zorka döglött bogarat találtak egy pocsolyában, nézték egy darabig, majd Zorka gondterhelt arccal fordult Adélhoz:

– Szerinted most akkor meghalt a bogár?

Adél egy pillanatig sem gondolkodott a válasz előtt:

– Dehogy halt meg, csak megfulladt!

Misák Krisztián még csak három hónapos, de már most odavan érte mindenki, és csak úgy hajlandó elaludni, ha fogják a kezét. Fotó: Pék Szilvia

A mi családunknak is megvannak a visszatérő történetei. Anyukám egyik hasonló sztorija az, amikor balesetet szenvedtünk, miközben apukám dolgozott. Szerencsére egyikünknek sem történt komolyabb baja, de anyukám érthetően ideges volt a történtek miatt. Mikor kiérkeztek a mentők, már lecsillapodtak a kedélyek, legalábbis mindenki azt hitte. Egyszer csak elkezdtem ugyanis sírni, és kétségbeesve kérdeztem anyutól: – Mit fog szólni apu, hogy összetörtük a kocsit?

Ehhez éppen csak annyit kell tudni, hogy apukámnál jámborabb embert nehéz lenne találni.

Anyu azóta is mindig felemlegeti, hogy nem sokszor hoztam őt ennél kellemetlenebb helyzetbe, hiszen a kitörésem után nem győzött szabadkozni: ne aggódjanak, semmilyen következménye nem lesz otthon annak, hogy összetörtük a kocsit.