Baba

2015.05.03. 17:38

A szülőknek együttesen kell döntenie arról, hogy ki támogassa a kismamát a nehéz pillanatokban

Szombathely – Néhány évtizeddel korábban még sokan felhördültek, ha egy apa ott szeretett volna lenni gyermeke születésénél. Ma már egyre többen választják ezt a lehetőséget.

Lisztmayer Zsófia

Az egészségügyi törvény szerint a szülő nőnek joga van egy felnőtt, 18 éven felüli személyt megjelölni, hogy a szülésnél jelen legyen. Arról pedig az anya dönt, hogy ki lesz ez a személy: apás szülés legyen, vagy mindez nem férfiszemnek való, és jobb, ha az apuka inkább kint várakozik, ha jön a baba.

Bozzay Adél és Takács Gábor a gyermekekkel: Ádi hamarosan nyolc hónapos lesz, Laura pedig már az iskolára készülődik. Fotó: Bozzay Adél

A gyermeket vállaló párok pedig általában már a szülés előtt hetekkel, hónapokkal meghozzák a döntést. Vannak szülők, akiknek világos és egyértelmű a válasz, mert mindketten az apás szülés mellett vagy ellen vannak. Akadnak ugyanakkor olyan párok is, akiknél a döntés meghozatala konfliktushoz vezethet, mert egészen másképp látják a kérdést. Fontos, hogy kompromisszumos megoldás szülessen, amely mindkét félnek megfelelő. A kórházban abban az esetben tilthatják meg a kísérő jelenlétét a szülésnél, ha császármetszésre van szükség, hiszen a fertőzésveszély esélyét minimálisra kell csökkenteni. A szülésnél jelen lévő hozzátartozó személyét az anya választja ki, de az esetek nagy többségében az apukára esik a választás. A tapasztalatok szerint az apa jelenléte pozitívan hat a kismamára: amikor szükség van rá, akkor támogatja és megnyugtatja a leendő anyukát. A legfontosabb és legjelentősebb segítséget a puszta jelenlét adja. Ha egy nehéz helyzetben velünk együtt van az a személy, akit szeretünk, aki közel áll hozzánk, akkor a feladat megoldása, a nehézségek legyőzése sokkal könnyebben fog menni.

Bozzay Adél a szülészeten dolgozik, és nagyon furcsa volt számára, amikor lehetővé vált az apás szülés.

– Megszoktuk, hogy az orvos, a szülésznő és az anyuka van bent a szülőszobában. Az apukák egy része az aggódás miatt néha beleszól a szülőszobában zajló folyamatokba, főleg, ha azt látják, hogy szenved a nő, akit szeretnek. Néhány emberrel nehéz megértetni, hogy szüléskor nincs lehetőség a szokásos fájdalomcsillapításra. Az apuka túlzott aggodalma pedig hátráltathatja a munkát. A szülés előrehaladtával egyre erőteljesebb a fájdalom, de a gyógyszerek használatával meghosszabbodhatna a szülés. Abból a szempontból viszont jónak tartom az apás szüléseket, hogy az anyukák biztonságban érzik magukat. A kismama bekerül egy idegen környezetbe, ahol a gyermekét szüli, így az apa jelenléte – akivel majd felneveli a gyereket – sokat jelenthet neki.

Szakmai szempontból nem mindig előnyös az apa jelenléte, de persze olyanok is vannak, akik megpróbálják elfogadni az orvosok instrukcióit.

– A legrosszabb, ha a szülő nő anyukája van a szobában. A kismama anyukája az apánál is jobban aggódik, hiszen a gyermekéről van szó. Annál pedig nincs rosszabb, ha egy szülő szenvedni látja a gyerekét. Imádom a páromat, nagyon jó volt, hogy mellettem lehetett fiunk születésénél. A döntés viszont nehéz: a nőnek jól kell ismernie ahhoz magát és a párját is, hogy nyugodt szívvel vállalja az apás szülést. Meg kell fontolni, hiszen egy nő ilyenkor kifordul önmagából. Ezért tudnia kell, hogy nyugtatóan hat majd rá a férfi jelenléte vagy inkább idegesebb lesz attól, hogy ilyen helyzetben látja – tette hozzá Bozzay Adél.

Takács Gábor és Bozzay Adél azt már korábban eldöntötték, hogy a leendő apuka bent lesz a szülésnél.

– Alapvetően nincs problémám a vérrel, így nem féltem, hogy rosszul leszek a látványtól. Emlékszem, hogy éppen dolgoztam, végeztem a feladataimat, amikor jött a telefon: lassan induljak, mert ma megszületik a kisfiunk. Idegességemben nem tudtam, hogy mi lenne a jobb. Az se jó, ha korán megyek, az sem jó, ha későn, mert lemaradok a születésről. Végül elindultam a kórházba, és akkor kezdtem el izgulni, amikor jöttek az orvosok, és azon tanakodtak, hogy altassák, vagy ne altassák Adélt. Eredetileg úgy volt, hogy altatni fogják, így viszont nem mehettem volna be. Ennek nem örültem volna, de nem mondtam, mert nem akartam befolyásolni Adél döntését. Végül nem altatták el, így bent lehettem végig. Túl sok mindenre nem emlékszem, mert Adéllal foglalkoztam inkább, de azt láttam, amikor kivették Ádit, majd meg is mutatták a fiamat. Bár Adél a kórházban dolgozik, látszódott rajta a félelem, ami nagyon zavart engem. Vele együtt izgultam, fogtam a kezét, és ott ültem mellette, nyugtatni próbáltam. Nem szóltam bele semmibe, és reméltem, hogy nem leszek az orvosok útjában. Emlékszem arra a pillanatra, amikor először láttam meg a kisfiamat: összeszorult a szívem, nagyon jó volt. Ha a későbbiekben vállalnánk még gyermeket, ugyanezt a megoldást választanám. Szerintem nagyon sokat segített Adélnak a jelenlétem – mondta el Takács Gábor.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!