Egy várandósság története 2. rész

2017. május 06., 07:30 szerző: Kovács Nóra
komment
Szombathely – 39 évesen, két autoimmun betegséggel Kovács Nóra kisbabát vár. Terhesnaplóját kéthetente olvashatják.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

2016. október 19.

Megvolt a nőgyógyászat. A diagnózis: terhesség gyanúja. Grav. sd. (terhességi  kor) 5. hét. Két hét múlva kontroll. Tehát ez még csak gyanú volt, viszont magamon elemi változásokat vettem észre: amikor körülbelül háromhetes grav. sd. voltam. Megállás nélkül kívántam az alkoholt és a cigit. A kávét már visszafogottabban iszogattam, és megálltam, mertperszehogy megállom, hogy ne gyújtsak rá, holott az orvos azt mondta, ebben a stádiumban még annyira pici a magzat, hogy nem károsodik, hanem abortálok, ha napi öt szál cigarettánál többet szívok. Na jó, na de nem! Akkor se! Hát hiszen a gyerekemről van szó!!

Viszont! Bejött a képbe a sokat emlegetett, ám annál kevésbé várt, állandó hányinger. Állandó, tehát nemcsak reggel, hanem egész nap tartó! A kávénak, a ciginek, az alkoholnak már a gondolatára öklendezni kezdtem, nem bírtam a szagokat, de az ételek sem izgattak különösebben… Aggódva kérdeztem magamtól és a környezetemtől: meddig fog ez tartani?? Régen imádtam reggelizni, most meg? Örülök, ha egy fél pirítós lecsúszik 10 felé….

És akkor még nem beszéltem a lelki terrorról, amit a rohadék kis hormonok műveltek: szomorúság, depresszió, „kell ez nekem? érzés"... lelki és fizikai padló. Itt tartottunk az öt és feledik héten. Nem baj. Két hét múlva kontroll… Addigra nyilván minden más lesz. J

18 centiméter…

Most komolyan?? A 17. héten többen azt mondták, hogy 18 centiméter is lehet a gyerekem. Lemértem magamon; épphogy elfér. Épphogy. Nade! Állítólag az 50 centimétert is el fogja érni!!!! Azt is lemértem: az nekem csípőcsonttól csípőcsontig tart?! Hogy lesz ez??? Paranormális jelenség?! ÁÁÁÁ!!!!

2016. december Fájt…

Decemberben volt egy egész éjszakás hasi görcsöm. Még szerencse, hogy az egyik kisgyermekes barátném figyelmeztetett a görcsre, hogy tudniillik olyan, mint a menstruációs görcs, kicsit talán durvább és azért van, mert nyúlnak a szalagok és nő a méh… hátjó. Dokim is megnyugtatott: ez természetes, szedjek magnéziumot és feküdjek. Ha nincs vérzés, nincs baj. Oké. El is múlt szépen, tényleg túlerőltetettem magam. Karácsony előtt lévén lakástakarítás, hogy a többi „ínyencségről" már ne is beszéljek, és hát nem figyeltem a jelekre, a fáradtságra, mit nekem terhesség! Gondoltam én. Aztán magnézium, pihenés, helyrejött. Nade. Pár nap múlva újra támadt a görcs és ezúttal másfél napig tartott. Sírtam a fájdalomtól. Pasimmal, mindezt megelégelve, úgy döntöttünk, irány az ügyelet. Én addigra már rémeket láttam; ha velem ez van, mi lehet odabenn a gyerekkel?!? Az ügyeletes doki megvizsgált, méhszáj zárva, minden rendben, menjünk nézzünk egy uh-t! Mindent rendben talált itt is. Aggódó kérdésemre pedig, hogy mi van a babával azt válaszolta: A baby? Ő édesen alszik. Minden ok. Nohiszen!? Én itt hétrét ő meg az igazak álmát? Igazi Anyának éreztem magam. Olyan nagybetűsnek.

Az első részt itt olvashatják.

Kovács Nóra

2017. május 06., 07:30 szerző: Kovács Nóra

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...