Pánik helyett cselekedj! – Ezt tedd, ha a baba félrenyel, vagy ha leáll a légzése

A csecsemő-újraélesztésről kérdezem Szabó Zoltánt, az Országos Mentőszolgálat sárvári mentőállomásának vezetőjét és arról, találkozott-e már a rettegett bölcsőhalállal. Válaszol készséggel, sorolja a tapasztalatait, és azt mondja, ha már csecsemőkről, kisgyerekekről beszélünk, náluk a bölcsőhalál lényegesen ritkább, mint az úgynevezett aspiráció, amit a köznyelv félrenyelésként ismer, és amit egy laikus segítő a legtöbb esetben sikeresen meg tud szüntetni. (Ez utóbbinál valamilyen étel-ital vagy idegen anyag a szájból nem a nyelőcsőbe, hanem a légutakba kerül. Ennek nyomán légúti elzáródás következhet be, és fulladás okozhat halált.)

Nem bagatellizálja a tényt, hogy a babák nagyjából egyéves koráig előfordulhat váratlan, előzmények nélküli elhalálozás, de légzésfigyelő készülék használata szerinte azoknál a csecsemőknél igazán indokolt, akik valamilyen rizikócsoportba tartoznak – például koraszülöttek vagy fejletlenebb légzőrendszerrel születtek –, de egy egészségesen, normál időre és normál súllyal született újszülöttnél nem tartja létszükségletnek azt.

– A sárvári mentőállomás ellátási körzetében, ami kisebb mint a megyeszékhelyé, de a megyében nagynak számít, szerencsére nem volt gyermek-újraélesztés az utóbbi négy évben – mondja. Az előfordul, hogy olyan esetekhez hívják őket, ahol a bébi-monitor jelzett, de a helyszínre kiérve „csak" síró gyereket találtak kóros elváltozás nélkül.

E kedvező statisztika egyrészt betudható annak a szemléletbeli váltásnak, ami a múlthoz képest a mentők munkáját jellemzi: ha a bajba jutott gyermek szülei a 104-et hívják vész esetén, akkor késlekedés nélkül elindul egy esetkocsi a helyszínre, és a vonal túlsó végén ezzel egyidejűleg egy képzett szakember folyamatos instrukciókkal látja el a hívó felet.

Szabó Zoltán a szakszerű mellkaskompressziót mutatja: ujjainkat helyezzük a mellkas középvonalába, a mellbimbók fölötti vonalba. A lenyomás mértéke a mellkas keresztmetszetének felső harmadáig tartson. A kompresszió során a sérült fejét kezünkkel rögzítsük. Fotó: Unger Tamás

Másrészt a sárvári mentőállomás-vezető különösen büszke azokra a helyi kismamákra, akik – ha úgy esik a gyermekeikkel együtt –  rászánják fél napjukat arra, hogy egy tanfolyamon praktikus tanácsokat kapjanak a rosszullétekre, sérülésekre vonatkozóan, gyakorlati tudnivalókat nemcsak az újraélesztésről, hanem arról is, hogyan kell idegentestet eltávolítani a légcső bejáratából.

És ha már újraélesztés: a szakma a protokollt tekintve leginkább gyermek és felnőtt között tesz különbséget, nem húz éles határt a gyermekek életkorára tekintettel. (A sürgősségi szakemberek az egész világon törekszenek arra, hogy a lehető legkisebb különbség legyen a két korosztály újraélesztési protokollja között.) – A felnőtteknél a hirtelen halálok zöme keringési eredetű. A gyerekeknél többször van légúti oka a hirtelen halálnak, ami a gyakorlatban fulladást jelent. Egy laikusnak elsődlegesen nem az a feladata, hogy a gyereket vagy a felnőttet sikeresen újraélessze, hanem, hogy az újraéleszthetőség állapotát fenntartsa – mondja Szabó Zoltán, majd folytatja: Négy perc  körüli az az idő, amit az agy képes oxigén nélkül úgy elviselni, hogy utána még az állapot visszafordítható. Ez tehát arra az időre vonatkozik, amíg a bajbajutott gyermekkel (vagy felnőttel)  nem történik semmi. Tehát ha a második percben megkezdik az újraélesztését, akkor ott – életkortól függetlenül – ez a bizonyos idővesztés megáll.

Félrenyeléssel indítottuk, azzal is zárjuk beszélgetésünket: – Ilyenkor 5 háti, lapockák közti ütést kell alkalmazni. Ha ez hatástalan, bele lehet nyúlni a gyermek szájába, ha látjuk/érzékeljük benne az idegentestet. Vakon turkálni benne felesleges, mert lejjebb tuszkolhatjuk a nem odavaló apró tárgyat. Régen a bokájuknál fogva lógatták a gyerekeket, úgy rázták ki belőlük ezeket. Ez veszélyes, sérülhetnek az agyi erek, leeshet a gyerek. Kíméletesebb és biztosabb változat az, amikor a kisgyereket a térdünkön hasra fektetjük. Egyik karunkkal megfogjuk a vállát, a szabad kezünkkel a lapockák közé ütünk. Ezzel akkora nyomásnövekedést hozunk létre, ami szinte biztos, hogy kimozdítja az idegentestet. A gravitáció segít, és kipottyan. Egy kisebb gyereket az alkarunkra fektetjük, úgy ütünk a lapockák közé. Ha ez hatástalan, csecsemőknél 5 mellkasi nyomás, nagyobb gyermekeknél 5 hasi lökés következhet.

Tanácsként Zoltán elmondja még: ha nagyon jóllakott egy gyerek, ne altassuk hason, mert ezzel növelhetjük a bölcsőhalál kockázatát. A hanyatt fekvő gyermeknél pedig idegentest belégzése történhet meg. Az oldalt fordítás ellen nincs kifogás.

A csecsemő-újraélesztés tanulni akaróknak pedig olyan, az interneten hozzáférhető oktatóvideókat ajánl Szabó Zoltán, amikhez az Országos Mentőszolgálat vagy a gyermekmentő szolgálatok a nevüket adják és frissítettek is.

És, hogy mit tegyünk vészhelyzetben? Íme, az újraélesztés és az azt megelőző betegvizsgálat protokollja: először meg kell győződni arról, hogy biztonságosan megközelíthető-e a bajbajutott. Utána le kell térdelni hozzá, megszólítani, a kisbabák vállát egy kicsit megrázni, persze nem mindegy, hogy hogyan. A gyerekek fejmérete, fejtömege aránytalanul nagy egy felnőttéhez képest, egy nagy rázás életveszélyes sérülést is okozhat. (A csecsemőknél minden esetben indokolt a légúti akadály keresése a szájüreg áttekintésével.)

Ha az előbbiekre nem reagál, akkor vagy eszméletlen vagy halott a bajbajutott. Ebben a stádiumban kell rögtön segítségért kiáltani, hívni valakit a környezetünkből. Amíg a segítő megérkezik, meg kell próbálnunk a két állapotot – eszméletlenség vagy halál – megkülönböztetni. Erre szolgál a tíz másodperces légzésvizsgálat, amit három érzékszervünk segítségével végzünk: odahajolunk a gyermek fejéhez, mellkas irányában nézzük. Ha nincs légúti akadály, akkor a fejét kicsit hátrahajtjuk, és tíz másodpercig vizsgáljuk a légzést (a szemünkkel nézzük a mellkast; a fülünkkel hallgatjuk, az arcunkkal érezzük a légzést). Ez idő alatt, ha nincs légzés, akkor a csecsemőknél, kisgyermekeknél alkalmazni kell az öt – a testméretnek megfelelő mértékű – befúvást.  A fejmérettől függően szájba, vagy orrba-szájba egyszerre. Ha ez megvolt, újra ellenőrizni kell, hogy a gyermek csinál-e bármit, ami arra utal, hogy él: nyög, megmozdul. Ha nem, akkor következik a mellkaskompresszió (nyomás): 30-at végzünk, utána kettő befúvás következik, majd 30 mellkaskompresszió ismét. Ha közben nem érkezett segítség, egy perc elteltével szüneteltetjük az újraélesztést és mentőt hívunk a 104-es telefonszámon.