Aki nem segít, legalább ne gyalázza a menekülteket! - A vasi származású történész üzenete Oxfordból

"Nehéz szívvel olvasom az interneten és látom a hírekben a sok menekültet. A fájdalmat nem csak az ő szomorú helyzetük okozza, hanem egyben engem is emlékeztet arra, hogy közel 60 évvel ezelőtt magam is menekültként érkeztem egy más országba. Nem útlevéllel, elegánsan öltözve, hanem a késő novemberi esőben, szántóföldeken át sárosan, minden idegen nyelvtudas nélkül, pénztelenül az ismeretlenbe. És akkor a határ túlsó oldalán voltak jószívű emberek, akik segítettek, Meg most is hálásan emlékszem azokra a német családokra, akik éjjeli 2 órakor az ulmi állomáson szendvicsekkel és gyümölccsel megrakott kosarakkal vártak bennünket és nyújtották be a vonatunk ablakán. Pedig mi is külföldiek voltunk, nem az "ő fajtájuk". És magyarsagomat több mint fél évszázad múltán is megőrizve szégyenkezem a hatalmas "Nemzeti konzultációs" plakátok láttán, hiszen annak alapján én is egy angol munkástól vettem el a munkáját, egy angol család helyett volt tető a fejem fölött, Igaz, az évek során adtam is vissza valamit az országnak, amely válságos helyzetemben befogadott, de hát ezt érkezésemkor senki sem tudhatta. Vegyes társasag voltunk, mint most ezek a szerencsétlenek is. Volt közöttünk politikai menekült, volt olyan, aki csak egy jobb és szabadabb életet keresett, és volt közöttünk börtönből szabadult köztörvényes bűnöző, sőt még egy-két ávós is akadt, mint mostanában a templomok első padsoraiban is...

Fotó: Archív

Mint az oxfordi egyetemen végzett történész, érthetetlen számomra, hogy a magyarságukat és kereszténységüket oly fennen hirdetők megfeledkeznek első királyunk, Szent István Imre herceghez intézett intelmeiről, melyben meghagyta, hogy az idegeneket fogadja be és legyen hozzájuk kegyes. Megfeledkeznek arról, hogy idegeneket hozott be majdnem minden bölcs és előrelátó királyunk az ipar és a kereskedelem fejlesztésére. Legjobb barátom ősei svábok voltak, Mária Terézia telepítette be őket Magyarországra, és akik közül egyik megalapította Kispesten a HUNGARIA zsakart szövőgyárat, s az aradi vértanúk zöme is idegen nemzetiségű volt! Meg aztán valójában mi magyarok - ha egyáltalán tetszettek figyelni a történelemórán - sem a Duna-Tisza tájáról származunk ám, hanem az Ural-videki MAGNA HUNGARIA-ból, ahonnan hont foglalni jöttünk - ezért a név: HONFOGLALÁS.

Tehát nagyon kérek mindenkit, hogy ha nem is segíti a most menekülőket, akkor legalább ne gyalázza őket, és egyúttal engemet is olyan megjegyzésekkel, melyek sem egy magyar, sem pedig keresztény emberhez nem méltóak.
Köszönettel: Gróf László, 1956-os menekült."