Cél: visszacsábítani a vásárlókat a belvárosba

A probléma ismert: a multinacionális cégek város széli bevásárlóközpontjainak megnyitása annak idején mélyütésként érte a belvárosi kereskedelmi egységeket és szolgáltatókat. A vásárlási szokások megváltozása nyomán számos egység bezárt, a belvárosok néptelenné váltak. Számos helyen a belvárosi kereskedők persze nem hagyták annyiban a dolgot, s ott (például Bécsben és Győrben) értek el sikereket, ahol az egymás közötti konkurenciaharcot feledve képesek voltak együttműködni, közös marketinggel, megjelenéssel, kommunikációval, akciókkal és egységes nyitva tartással megjelenni.

Szombathelyen eddig nem jutott még el a dolog, meglehet, ezért is van, hogy a korábbi próbálkozások csak mérsékelt sikerrel jártak.  Ezen kezdeményezések egyike a Szombathelyi Szombat címmel még 2008. decemberében indított kampány. Az önkormányzat ennek kapcsán szombatonként azóta sem szed parkoló díjat, programokat szervez, a kereskedők pedig   - már amennyien -  szombat délután is nyitva tartanak. 

A városközpont életre keltése érdekében a vállalkozók más módszerekben is gondolkodtak. Egyik akciójuk során például egy gépkocsit sorsoltak ki a szombat délutáni vásárlók között. Ugyancsak saját kezdeményezésként többször megszervezték a Bevásárlók éjszakája nevű programot, amelyhez alkalmanként 40-50 vállalkozó csatlakozott.

 Szó nincs tehát arról, hogy a kereskedők ne érzékelnék a problémát (hiszen a zsebükre megy a játék), ezzel együtt az is igaz, hogy az eddigi kezdeményezések nem hozták meg a remélt áttörést. Az érintettek, köztük az önkormányzat, s a vele együttműködni szándékozó kereskedők, továbbá a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (VMKIK) és a  KISOSZ szakemberei azonban nem hagyták ennyiben a dolgot, s az elmúlt hónapokban több egyeztetésen is keresték a továbblépés lehetőségét. Végül arra jutottak, hogy a belvárosi kereskedőknek, szolgáltatóknak egyesületet vagy alapítványt kellene létrehozniuk, a szerveződés eme magasabb szintje ugyanis a szorosabb és szélesebb körű együttműködésüket, s az önkormányzattal való hatékonyabb kapcsolattartást is szolgálhatná.
 
Az érintettek pénteki megbeszélésén ugyanerre biztatta a megjelent kereskedőket (mind a hetet!) Molnár Miklós szombathelyi alpolgármester, mondván: a kereskedelem-fejlesztési elképzelések megvalósításához a városnak konkrét partnerre van szüksége.

Az alpolgármester, majd később  dr. Szele Györgyi, a Polgármesteri Hivatal igazgatási osztályvezetője is kifejtette, a városnak konkrét elképzelései vannak, s az új ötletekre is nyitott.  (Eme tervekről ezúttal nem esett szó, a korábbi találkozók során azonban elhangzott: a szombati parkolás az áprilisban lejáró határnap után is ingyenes maradhatna, s az önkormányzat az üzleti profilt váltó kereskedők törekvéseit is segítené.)

Visszatérve a mostani fórumhoz: a VMKIK részéről Kiss Sándor főtitkár felajánlotta, 200 ezer forinttal hozzájárulnak a kereskedők szervezetének megalapításához, s a jogi háttér kialakításában, s a  marketingnél is segítenek. 

Az önkormányzat és a kamara által feldobott magas labda leütésében a kereskedőknek az is segítségére volt, hogy  megismerhették a hasonló győri szervezet működését, ezzel együtt is érezhető volt azonban náluk némi bizonytalankodás. Egyikük arra hívta fel a figyelmet, hogy a szervezet munkájából olyanok is hasznot húznának, akik nem tesznek a belvárosért, mások azt kifogásolták, hogy - legalábbis az elején - csak nagyon kevesek viszik majd az anyagi terheket.

Mindig is vannak, akik mások munkájából húznak hasznot. A győri példa azonban azt is mutatja, hogy olyanok is akadnak, akik kivárnak, s ha látják, hogy működik a dolog, akkor csatlakoznak, húzta alá Csizmazia Ferenc, a Győri Bevásárló Utcák Alapítvány kuratóriumi elnöke, a másik felvetésre adott szakértői válaszokból pedig kiderült, a leendő szervezet működése éves szinten legfeljebb 10 ezer forintba kerülne a kereskedőknek. Némi további polemizálás után a jelenlévő kereskedők aztán igent mondtak az alapítvány létrehozására.

A felek végül azzal váltak el, hogy a jogi oldalt az önkormányzat és a kamara készíti elő, a kereskedők pedig mozgósítják, akit lehet.