Hogy fiaink is emlékezzenek

- A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem - így kezdte beszédét Hollósi Gábor, Lövő község polgármestere. - Október 23-a több mint ünnep. Megmutatja, hogy Magyarország szinte egy emberként tud fellépni a zsarnokság és a diktatúra ellen. 1956 októberében megannyi embernek kellett az egész életére kiható döntést hoznia. Ezen a napon elsősorban azok előtt tisztelgünk, akik feláldozták karrierjüket, szabadságukat, vagy akár az életüket is azért, hogy szabad, független országban élhessünk - fejtette ki a falu első embere, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik nélkül az emlékpont nem jöhetett volna létre, így az 56-os Emlékbizottságnak, Lövő község önkormányzata képviselő-testületének, a Szolgáltató és Kulturális Központ dolgozóinak, a polgárőrségnek és a szobrásznak, Kovács Györgynek is.

Dr. Székely Gayer Éva (a Lövő Község Baráti Társaságának elnöke) azok közé tartozott, akinek az életére kihatottak az október 23-ai események. Az asszonynak egy éves kisgyermekével az oldalán kellett elmenekülnie a fővárosból.

A büszkeségpont avatásán: Gyurasits Csaba polgárőr, Tischlerné Németh Noémi, Lágler Éva, Kovács György és Hollósi Gábor Fotó: Elek Szilveszter

- Úgy éreztük, haza kell jönnünk, hogy túl lehessünk azon a rengeteg szörnyűségen - emlékezett vissza a viharos időszakra. - Nagyon megörültünk, mikor láttuk, hogy Lövőn béke honol. Nem úgy a családokban: az emberek készülődtek, sok fiatal el akart menni. Úgy gondolták, hogy a Nyugat egy szép világ. De szinte senki sem talált hazára azok közül, akik elmentek. Hazajönni pedig csak hosszú esztendők múltán tudtak, a legtöbben csupán hamvaikban. Életük mementó lehet a mai fiatalságnak: ha hazát váltasz, szívet is cserélsz - zárta gondolatait dr. Székely Gayer Éva.

A lövői büszkeségpont szobrának készítője, Kovács György maga is átélte a 1956-os forradalmat. Talán ezért beszédében nem is a szerinte egyértelmű üzenetet közvetítő alkotását kívánta méltatni, hanem inkább megosztotta saját élményeit.

- Akkoriban még csupán nyolc éves voltam - emlékezett vissza. - Jómagam nem vettem részt a forradalomban, többek között azért sem, mert mikor kiléptem az egyik repeszért, akkora pofont kaptam, hogy még ma is ég az arcomon. Mi gyermekek akkor azt tapasztaltuk, hogy a felnőttek félnek, de nagyon vigyáztak ránk. A szén kiegyengetésével fekhelyeket készítettek nekünk a pincében és ügyeltek arra, hogy véletlenül se kerüljünk ki az utcára - mondta még a szobrász, aki egy kérdéssel zárta beszédét: miért kellett ennek a sok fiatalnak meghalni azért, mert egy ordas hatalom rátámadt az országra?