Templom itt az erdő

Közvetlen hangulat, halk lélekringató zene, a vásznon égig érő hegyek, sodró patakok, ringató fűtenger, Erdély. A képekhez szavak, látvány ihlette gondolatok, érzések, vágyak egy kötött formában, ez a haiku. A japán költészet jellegzetes versformája, amely szigorúan 3 sorban 17 szótagot követel. Nem a költőről szól, az általa elkezdett gondolat a hallgatóban teljesedhet ki.

– Mindenki úgy értelmezheti, ahogy a lelke kívánja – mondja Gyuri beszélgetésünk elején. Régóta ismerjük egymást, több mint 20 éve; azóta, hogy Zsirán letelepedett. Mindig versek kísérték útján; vagy ő hívta életre vagy ő töltötte meg élettel a néma sorokat. Régóta, diákkorától ír verseket; 1998-ig sokat, 10-12 kötetnyit, azóta kevesebbet. Szavak egymás mellett, néha nyugalmat sugároznak, máskor békétlenséget harsognak, igazságért kiáltanak. Lélekrezdülések, éles gondolatszilánkok, sokszor kemény sorok. Gyakran szavalja ismert és kevésbé ismert költőinktől kedves verseit. Meleg, határozott hangján a gyönyörűen míves, tiszta kiejtéssel megszólaló költemények sok sikert (például Radnóti-díjat) és még több barátot hoztak neki az évek alatt.

Orbán György költő-tanító
Fotó: Sodicsné Horváth Gyöngyi

- Pályázatok segítségével, különböző kiadványokkal próbálja őrizni anyanyelvünket. Évekig megjelentek Lián füzetei, amelyekben nemcsak saját verseit mutatta meg, hanem bemutatkozási lehetőséget kínált a környéken élő fiatal tehetségeknek is. 2006-tól 4 éven át vers- és prózamondó versenyt szervezett a környékbeli és a határ osztrák oldalán élő magyar anyanyelvű általános iskolás gyermekek részvételével. A verseny névadója Östör Antal, zsirai származású fiatalon elhunyt költő volt, akinek emlékét a falu határában kápolna őrzi. S most egy újabb ötlet.

– Rengeteg fényképem gyűlt össze az évek során. Kerestem a kapcsolatot a vers és a fotók között, hogy a digitális kép ne holt anyag maradjon - meséli Gyuri. – Szerettem volna, ha életre kel, hogy eljusson sokakhoz. Gyűltek a háromsoros haikuk a képekhez, aprólékos munkával összeállt egy vetítésnyi anyag. Gondosan választottam a zenét alá, mellyel nem titkolt szándékom, hogy a hallgató elpityeredjen. „...Hallgatag vagyok / nem csodálkozom rajtam / egymagam szép itt". Nézve a képeket, értjük.

- A pillanat mindenkit megragad saját életélményein átszűrve a látottakat. Dsida, Petőfi vén körtefája, csillanó fények, sziklába vájt pillanatok, Békás-szoros, Szováta, Wass Albert, Tamási Áron, Kalotaszeg színes vidámsága, Székelyföld rezdülése, egy sokat látott kopott pad... S fülünkbe cseng Gyuri verskérdése „érzékeimmel / vajon érzékelhetem / érzéseimet". Az est végén elhangzott a folytatás ígérete is a kedves Szigetközről, vagy a szülőföldről, Tolnából. Addig is szőhetjük tovább a befejezetlen gondolatokat saját életképeinkhez.

Sodicsné Horváth Gyöngyi