Többé nem műthetnek

Tegnap délelőtt csend telepedett a máskor a várakozó betegek hangjától hangos folyosóra. Bár a kórház kórtermei még tele vannak, betegeket már nem vehetnek fel az osztályokra.

Dr. Szabó Gyula, a rendelőintézet igazgatója is könynyes szemmel nyilatkozott.

- Tegnaptól már nem fogadhatunk akut betegeket - mondja az orvos - , ez azt jelenti, hogy az életet jelentő beavatkozásokat nem végezhetjük el. - Azokat a betegeket, akiket április elseje előtt vettünk fel az osztályainkra, még ellátjuk.

Dr. Szabó Gyula hozzátette, megszűnik a sebészet, a belgyógyászat és a szülészet-nőgyógyászat, valamint nem ügyelnek többet ezeken az osztályokon.

- Péntek 14 órától a terület akut ellátását már nem a sárvári kórház végzi - folytatja az igazgató. - Azt azonban el sem tudom képzelni, hogy mi lesz a betegeinkkel. Itt van például a Pannónia Ring, ahonnan sokszor súlyos sérülteket szállítanak be hozzánk, akik azonnali ellátásra szorulnak. Vajon kibírják-e majd a mentőben a hosszabb utat, amíg a területileg illetékes kórházba érnek?

Lassan besétálunk a műtőbe, ahová máskor utcai ruhában belépni sem lenne szabad. Április elsejétől nem végezhetnek itt műtéteket, így a fokozott óvatosság is érvényét veszíti. A műtősök már nem az operációhoz készülődnek, hanem a felszereléseket veszik leltárba.

- A kórháznak ezentúl a krónikus betegellátásra kell berendezkednie - hangsúlyozza az orvos -, ami rehabilitációt, ápolási és krónikus belgyógyászati ápolást jelent. Hogy hogyan működünk tovább, még nem tudjuk. Nem ismerjük a finanszírozási feltételeinket sem, és azt sem tudjuk, hogy mit is várnak tőlünk valójában.

Feltettük a kérdést, hogy mi lesz a kórház dolgozóival.

- A kórházban most 259-en dolgoznak, a leépítés után körülbelül 45 dolgozóval kevesebben leszünk - válaszol az orvos. - Próbáljuk megtalálni a mindenki számára legkedvezőbb megoldást. Sokan, ha itt akarnak maradni, kénytelenek lesznek a képesítésükhöz képest alacsonyabb munkakörben elhelyezkedni, de vannak olyanok, akiknek át kell képeztetni magukat. Például az altatóorvosunk kénytelen máshol munkát keresni. Az egyik szülészorvosunk pedig rehabilitációs területen képezi tovább magát.

A kórház közel 100 éve működik, vasárnapig nyolcvan aktív ággyal végeztek betegellátást.

- A sárvári önkormányzat segítségével tudtunk fejleszteni az elmúlt években - modja az igazgató. - Három év alatt közel 400 millió forint segítséget kaptunk a várostól, valamint ezen belül évi 30 milliós műszertámogatást is. A legmodernebb műszereket szereztük be ebből a pénzből, például C-íves képerősítőt, laparaszkópos műtétek végzésére alkalmas tornyot, ultrahangkészüléket, kardiológiai ultrahangot. A probléma az, hogy ezeket a gépeket lízingeltük, a részleteket tovább fizetjük, eladni így nem tudjuk a műszereket. Mi már nem használhatjuk őket. A sok ráköltés most mind kárba vész - csuklik el a hangja.

A kórházban az utolsó percig ellátják a betegeket. Az utolsó műtétet március 30-án végezték el, s az utolsó baba április elsején éjjel két órakor jött a világra. A következő hetekben már nem a betegek életéért küzdenek a műtőkben, hanem leltárba vesznek mindent, s ahogy az igazgató mondja, próbálják konzerválni ezeket.

- Nem adjuk fel a reményt - fűzi hozzá -, hamarosan indul egy pályázat, melyre beadjuk a jelentkezésünket. Ha nyerünk, akkor talán bizonyos sebészeti, nőgyógyászati és egyéb, altatásban végzett beatkozásokat továbbra is végezhetünk a sárvári kórházban, persze csak korlátozott számban.

A kórházban hétköznaponként reggel héttől délután kettőig van járóbeteg-ellátás, ez időn kívül azonban, ha valakivel történik valami (eltöri a kezét, lábát), akkor őt már nem láthatják el, annak a szakrendelésre kell mennie Szombathelyre.

- A betegek ma is jöttek volna hozzánk, s vissza kellett utasítanunk az ellátást - meséli dr. Szabó Gyula. - Ez már lelkiismereti probléma, megvan a felszerelésünk, de mégsem láthatjuk el őket, mivel már nem finanszírozza senki.

Vasárnap este a szülészet-nőgyógyászat és a műtő alkalmazottai búcsúestet rendeztek, melyen a szép időkről beszélgettek, s azt találgatták, vajon mit is hoz a holnap.

- Nem a megszokott jó hangulatban telt az est - meséli Ható Györgyné -, arról beszélgettünk, hogy ki hová megy. - Én már 37 éve dolgozom a kórházban, vezető műtősnő vagyok, de az átalakítás után a szakrendelőben kapok csak munkát - teszi le a késekkel, fogókkal teli tálcát.

Dr. Dénes Tibor, Sárvár polgármestere szerint mindaz, ami most zajlik, a kormány felelőssége.

- Sárváron 80 aktív ágyat szüntettek meg - magyarázza a polgármester. - Kénytelenek voltunk aláírni a finanszírozási szerződést, nem tehettünk mást, így kétszázegy kórnikus ággyal működünk. Erre nem vagyunk berendezkedve, nincsenek hozzá megfelelő felszereléseink. Két nappal ezelőtt még akut betegeket láttunk el, most meg átmenet nélkül krónikus ellátásra kell átállnunk.

A polgármester szerint a legnagyobb kár a környéken élő embereket érte, ugyanis bizonytalanná vált a betegellátásuk.

- Hogy mit hoz a jövő, még nem tudjuk - halkul el a hangja. - Azt sem tudjuk, hogy ezentúl mennyi pénzt kapunk a betegek után. Teljes a káosz. Mi mégis azt vizsgáljuk, hogy mi az, ami még menthető. Egy biztos: ilyen könnyen nem adjuk fel.