A grafikus, aki kopasz albinót csinált Hófehérkéből

Éppen tíz napja bukkantam arra a hírre, hogy Jamian Juliano-Villani amerikai festőnő előszeretettel értelmezi újra a mesehősök világát. Nem átallotta megtenni ezt gyerekkorunk rajzfilmhősével, a Vukkal sem. Képein az ismerős rókák úgy néznek ki, mintha víz alól bámulnának ránk, vagy mintha mi bámulnánk őket három sör és két feles után. A klasszikusok újraértelmezése általában két fő csapás mentén halad, vagy kisebb változtatás történik, amire fanyalogva legyintünk, hogy persze-persze, de azért az eredeti jobb volt, vagy pedig olyan merész stílusváltás történik, ami egészen más megvilágításba helyezi a nagy klasszikust.

Németh Csongor lemezborítót éppúgy tervezett már, mint különböző cégek logóit. Sok művész volt rá hatással, de elsősorban Jean-Paul Goude művei érintették meg. Úgy érzi, kezd rátalálni saját stílusára, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből sikeres művész válhasson.Hivatását az alkalmazott grafikában és a tanításban találta meg. Fotó: Budai Dávid

Amerikában a Vuk esetében félek az előbbi történt, Baktüttösön, a kis faluban viszont azt hiszem, az utóbbi. Németh Csongor grafikus Walt Disney 1937-es klasszikusát, a Hófehérkét értelmezte újra. Képregényében úgy teremtett egy teljesen új világot, hogy az attól még vitathatatlanul a Hófehérke maradt. Németh Csongorral a pályája indulásáról, művészetről és a stílusról beszélgettünk, mert minden ez utóbbin múlik. Legfőképpen, hogy van-e. Amikor beszélgetésünk elején a művészeti ágak nagy klasszikusainak titkát kutattuk, minduntalan arra a következtetésre jutottunk, hogy volt stílusuk. Ahogyan Antonio Salieri csupán tehetséges volt, addig Mozartnak tehetsége mellett stílusa is volt, ezért az utókor gyakorlatilag csak rá emlékszik. A saját stílust megtalálni azonban nem könnyű feladat, az ember önkéntelenül is másol másokat, hatnak rá más művészek, keresi önmagát, sokan egy életen át.

Bevallom, nekem Németh Csongor alkotásai azért tetszenek igazán, mert fiatal kora ellenére jól felismerhető jegyekkel alkot és nem csupán azért, mert jómagam egyedül a pálcikaemberek megformálásához értek csak igazán. A rajzolásban a tehetség nem, a maximális koncentráció viszont nagyon is számít a fiatal grafikus szerint, aki egyáltalán nem akart grafikával foglalkozni, annak ellenére sem, hogy a rajz-órákon társainál szemmel láthatóan ügyesebb volt, ráadásul tízévesen újságokat szerkesztett, és lemezborítókat tervezett. Végül legjobb barátja unszolására jelentkezett Kaposvárra 2006-ban rajz és vizuális kommunikáció szakra, majd hat évvel később, az iskola elvégzése után alkalmazott grafikusnak jelentkezett. Itt vizsgáztató tanárai arra biztatták, jelentkezzen a képzőművészeti egyetem tervezőgrafika szakára. Jelenleg tanárként és grafikusként dolgozik, és a jövőben is szeretne ezzel foglalkozni.

Visszatérve a Hófehérkére, Csongor elárulta, olyan klasszikus mesét akart újragondolni, ami annyira a köztudatba épült, hogy története mindenki számára ismert. A Hófehérke ráadásul számos feldolgozást ért meg, elég csak Nepp József Hófehér című 1983-as alkotására gondolni. Csongor képregénybe illesztett adaptációja az eredeti történeten nem változtatott, viszont merész, erotikától sem mentes képi világában Hófehérke például elvesztette ébenfekete haját, és mint kopasz albínó jelenik meg. A rajzok egy új világba csöppentik szemlélőjét, ami talán semmihez sem hasonlítható. Németh Csongor minden munkáján határozott stílusjegyek figyelhetők meg, amelyek egyre inkább összetéveszthetetlenül, kizárólag őt jelentik.