Sipos Csaba: jó férjnek lenni, jó apának lenni, boldog vagyok

Életformáját tekintve próbál visszatérni a gyökerekhez: mangalicákat, birkákat, nyulakat, tyúkokat tart, kertet művel, a család ellátására elég mennyiségű élelmet állít elő, de a barátok is szeretik a disznóvágásból való sonkát. A birkák rendben tartják a legelőt, nem kell füvet nyírni. A fél hektár terület másik részét beültette akácossal, ez a leggyorsabban növő keményfa, fűtésre használja.

- Szeretek dolgozni. Ha pihenek, és semmit nem csinálok , a semmibe azért a favágás és az állatok etetése belefér - mondja. Súlyemeléssel edzem magam rendszeresen. Volt egy komoly sérülésem, gyerekkoromban leestem a fáról. Az orvosok leírtak, azt mondták, amikor 16 éves voltam, hogy tolószékbe kerülök, könnyű, ülőmunkára leszek alkalmas. Éveket töltöttem kórházban. A hit változtatta meg az életemet. Először a szívemben indult el a változás, aztán a testemben. Ma már jól vagyok, nem járok orvoshoz, csak ha a gyerekemet kell vinni.

Csaba bőrdíszműves szakmát tanult, de 4 év gyári munka után varrt magának egy hátizsákot, kiment Izraelbe.

- Szerintem egy férfi akkor lesz felnőtt, ha elköltözik otthonról, és megtanul gondoskodni magáról. Aki otthon marad, az életét feláldozza a kényelem oltárán. Az elszakadás sok lelki és fizikai teherrel jár, de az élet nem csak bulizás...

- Izraelben kemény fizikai munkákat végeztem a sivatagban, hőségben, zöldségültetvényeken, erősödött a lábam. Megtanultam angolul. Aztán a Golán-fennsíkra mentem, egy építőipari cégnél lettem telephelyvezető. Ott héberül kellett tanulnom, mert nem sokan tudtak angolul.

- Ha az ember megreked egy életformában, nincs növekedés. Szükségszerűek a változások. Különböző időszakok vannak. Nekem ott volt egy korszakhatár, mikor elmentem egy osztálytalálkozóra, ahol a társaim mutogatták a családi fotókat, nekem pedig nem volt családom. Irigykedtek rám, hogy bejártam a világot, én meg rájöttem, hogy nem akarok még 40 évesen is csöves módon, hátizsákkal élni. Évekig készítettem magam a családi életre. Mikor hazajöttem, megismertem a feleségemet. Aztán elmentem Skóciába. A jegyességünk az volt, hogy leveleztünk. Volt kint nálam, aztán 2008-ban hazajöttünk, összeházasodtunk. Nekünk a házasság nemcsak papír, hanem szövetség, ígéret, hűség...

Sipos Csaba 10 évig kalandozott a világban, járt Új-Zélandon is, (ez a kép Izraelben készült), sok tapasztalata van arról, hogy a világ egy biztonságos, jó hely, őt nem érdekli a válság . A maga helyén mindent megtesz, amit megtehet, hisz abban, hogy nyerésre állnak a dolgok (Fotó: Móricz Miklós)

A gazdasági válság kezdetén Csaba azt a következtetést vonta le magának, hogy nem érdemes a pénzt hajtani, ha nem lehet a családjával. Kamionozott, de nem akarta csak látogatni a gyerekeit, velük akart lenni, nevelni őket. Felesége, Lilla (37) gimnáziumi tanárnő, kislánya, Salomé 5 éves, fia, Jordán 2 éves..

- A kamionozásban van pénz, de a pénz nem az első. Olvasok gyereknevelési könyveket, tudom, érzem, hogy a családban szükség van az apa jelenlétére. Az alapértékeket beléjük kell nevelni, hogy tudják, hol a helyük. Szigorú vagyok, mégis nagyon ragaszkodnak hozzám. Jó férjnek, jó apának lenni, boldog vagyok. Egy darabig még volt mellékállásom, de felépítettem ezt a gazdaságot, ahol az élelmiszert előállítom. Nincs hitelem, mégis megvan az anyagi növekedésünk. Dolgozom, amennyit bírok.

Sipos Csaba műtermet is alakított ki a házában, nemsokára elkészül a galéria is. Festményeit keresik, a mai napig azokból a megrendelésekből él, amiket a szombathelyi főtéri adventi vásáron kapott. Tájképet, portrét, lovat, csendéletet kérnek tőle, szereti a tengert festeni. Aktot nem vállal, sem olyat, ami erkölcsi értékeket rombol . Másodszor festi meg kérésre a Feszty-körképet kicsiben: 180 centiméter hosszúságban és 35 centiméter magasságban. Ez az egész kép egy negyede.

- Amelyik férfi nem kockáztat, az szerintem nem férfi igazán. A kockázatban a bukás lehetősége is benne van, vállalni kell. Én többnyire nyerésre állok. Van, aki a biztos munkahelyben hisz. Én próbálok úgy élni, hogy mindent megteszek, amit tudok, és ha híja van a megélhetésnek, azt az isten majd hozzáteszi. Engem nem érdekel a válság, hiszek abban, hogy gondot viselnek ránk. Aggódni minden miatt lehet, ha valakinek erre van hajlama. Én nem aggodalmaskodom azon, hogy mit hoz a jövő, hálás vagyok minden egyes napért, hogy békében, nyugalomban élhetünk sok más helyen a világban nincs így , a jó dolgokra figyelek. Nem azért vagyunk itt a földön emberek, hogy eltékozoljuk az életünket.