Csorba Csaba csak filmekből tud többet, mint nyelvekből

A hazai művész mozikat és művészfilm-forgalmazókat tömörítő szakmai érdekérvényesítő szervezet a múlt héten az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartotta meg tisztújító közgyűlését. A huszonhat éves Csorba Csabát alelnöknek választották, amin ő, mint elmondta, maga is meglepődött, hiszen fiatal kora miatt nem számított az elismerésre. Hozzátette, Szombathelyen szakmailag komoly stáb állt össze, így megválasztása kollégái érdeme is.

Csaba már egészen kiskorától kezdve a filmek bűvöletében él, és amikor 2011-ben adódott egy lehetőség, hogy mozigépész legyen a Savaria moziban, egyből igent mondott. Azóta már filmszakmai munkatársként ő tartja a kapcsolatot a hazai forgalmazókkal, valamint ő az egyike azoknak is, akik a havi kínálatból eldöntik, hogy melyik filmet vetítse a mozi, ha lehetséges, akár az országos premier előtt is. Náluk ugyan még nem fordult elő, de jó tudnia annak, aki a filmeket illegálisan rögzíti a moziban, hogy jó eséllyel számíthat rá, hogy nem a filmben lesz számára a legizgalmasabb epizód, hanem mikor megkocogtatja a vállát egy rendőr.

Filmklasszikusok között Csorba Csabával, akivel akár japánul is beszélgethettem volna, de miattam maradtunk a magyarnál Fotó: Budai Dávid

Azok az idők már elmúltak, amikor a mozigép barátságos kattogása kísérte a kukoricazörgést a nézőtéren, a filmek többnyire hordozható merevlemezen érkeznek. Egyszer egy vidéki moziban öt perccel a vetítés előtt még nem érkezett meg az a digitális kulcs, amivel a filmet el lehet indítani. Őt kérték meg, hogy segítsen, de mivel a hazai forgalmazót, nem tudták elérni, közvetlenül az amerikai gyártónak kellett szólni, hogy kétszáz óvódás boldogsága múlik rajtuk. Mondanunk sem kell, a vetítés időben kezdődött. Nem véletlen azonban, hogy Csaba segített ebben az esetben, hiszen a Savaria mozi hét filmszínházzal áll kapcsolatban szerte az országban, így éves szinten több százezer ember szórakoztatásáért felelnek. Ezt a munkát huszonnégy órában lehet csak végezni, úgyhogy az alelnöki megbízatásával lesz mit összehangolni. Annál is inkább, mivel az Art mozik képviseletében olykor zsűrizni is kell. A fiatal alelnök jó eséllyel számíthat arra is, hogy a külföldi fesztiválokra őt küldik majd, mivel közel anyanyelvi szinten beszéli az angolt, jól tud olaszul, de ha Japánba, Finnországba, Franciaországba, vagy Spanyolországba vetné a sors, ott is meg tudna szólalni az ország nyelvén.

Mint megtudtam, az art mozi nem attól lesz art , hogy kizárólag kis költségvetésű, első filmes francia rendezők filmjeit vetítik, hanem attól, hogy ötven százalékban magyar filmeket, nemzetközi művészfilmeket játszanak. A magyar filmek sorsát amúgy is szívükön viselik, úgy tartják, minden hazai megjelenésnek adni kell egy esélyt a közönség meghódítására.

Minden filmszerető embert megnyugtat, a mozizás halálára semmi jel nem utal sőt, az emberek egyre inkább visszatalálnak a közösségi élményt nyújtó mozizás felé.