Pezsgő: Csillagokat iszom!

2013. január 12., 10:16 szerző: Vinkó József
komment
A habzóbort már a rómaiak is ismerték, mitöbb a Biblia is beszél a borról, amely mozog. A pezsgőt Dom Perignon találta fel a XVII. század végén. A derék abbé lejárt az apátság pincéjébe kóstolgatni, és a palackok mozgatásával feltalálta a pezsgőgyártást.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Egy másik legenda azt állítja, hogy a szokatlan borkészítési módszereiről ismert szerzetes épp a palackjait rendezgette, amikor az egyik flaskából, mint valami gejzír, kirepült a dugó. Az abbé - kíváncsiságból - megkóstolta az aranyszínű folyadékot. Mintha Isten kezét érintette volna, izgatottságában kiabálni kezdett: "Testvéreim, siessetek, csillagokat iszom!"

Ahhoz, hogy a fenti történetet elhiggyük, kellő mennyiségű pezsgőt kell elfogyasztanunk. A habzóbort ugyanis már a rómaiak is ismerték, sőt a Biblia is beszél a borról, amelyik mozog. Ráadásul Christopher Merret, angol orvostudor (a Royal Society tagja) már 1662-ben közzétette a methode champenoise (a klasszikus pezsgőkészítés) módszerét, mely világossá tette, hogy ha a kész borhoz cukrot adunk, másodlagos erjedést idézünk elő. Csakhogy ez Dom Perignonon kívül senkit sem érdekelt. Sőt! A kortársak szemében a széndioxid jelenléte a borban hibának számított, s nemzedékek küzdöttek ellene. Harminc éves volt, amikor 1668-ban a düledező hautvillers-i apátságba került, mint pincemester. Champagne hűvös dűlőin akkoriban többnyire értéktelen lőre termett, így az apát hagyta, hogy a borkészítéstől megittasult szerzetes kedvére kísérletezzen. Perignon atya pedig nem habozott. Először tervezett egy különleges szőlőprést, majd összeházasította a birtok különböző borait, s feltalálta a cuvée-t. A bor kevergetése akkoriban eretnekségnek számított, a legjobb bort évszázadok óta a hercegnek szánták, a gyengébb minőséget a polgárok vehették meg, a csigerrel pedig a szőlőmunkásokat fizették. Perignon atya (ahogy később tanítványa leírja) készített egy megbízható alapbort a birtok háromféle szőlőjéből. Délután behozatta cellájába a különböző szőlőfürtöket (chardonnay, pinot noir, pinot meunier) és hajnalban végigkóstolta őket. A keverési arányról nemcsak az évjárat, a zamat alapján döntött, hanem figyelembe vette azt is, mennyi hideg eső esett abban az évben, milyen volt a napsütés aránya, korán vagy későn szüreteltek-e. Dom Perignon kikísérletezte, hogy tavasszal mikor kell beindítani az erjedést, Angliából vastag falú flaskákat szerzett be, az üvegeket fadarabokkal dugaszolta be, amit kenderkötéllel rögzített, s a palackokat nyakukkal lefelé, homokba dugva tárolta. A palackok fele azonban a túlnyomás miatt így is felrobbant. Egy alkalommal két spanyol szerzetesnek adott szállást, s észrevette, hogy a spanyolok a kulacs száját valami furcsa, fához hasonlító, rugalmas anyaggal dugják be. Ilyet azelőtt soha nem látott. Ez volt a parafa. Dom Perignon paratölgy kérget hozatott, a dugókra keresztet égetett, majd a palackok száját az apátság viaszával lepecsételte. Megszületett a pezsgő!

 

Így is ábrázolják a prospektusok: fekete kámzsás csuha, tonzúra, kezében pezsgőspalack, arcán földöntúli mosoly. Fotó:  illusztráció

 

Először az ördög italának tartották, ám amikor XIV. Lajos - aki különös módon ugyanakkor született (1638) és ugyanakkor halt meg (1715), mint Dom Perignon - bevezette Versailles-ban a pezsgős reggeliket, a kiváltságosok itala lett. A Napkirály szigorú rendeletet hozott: a pezsgőspalack súlya 25 uncia (azaz 77 dekagramm), űrtartalma 1, 6 párizsi pint (tehát kilenc deciliter) kellett, hogy legyen, dugóját pedig három szálból font kötéllel kellett az üveghez rögzíteni, nehogy kiverje az ember szemét. A sors különös fintora, hogy Dom Perignon ekkortájt vesztette el szeme világát, s élete legjobb pezsgőit vakon készítette.

Nevét feltehetően elfelejtették volna, ha 1861-ben Hautvillers utolsó apátura, Dom Grossard nem írja egyik levelében a következőket: "A pezsgő titkát a híres nevezetes borászunk, Dom Perignon fedezte fel. Előtte csak aszút és csendes bort készítettünk." Ettől kezdve kisebb-nagyobb híradásokban lehetett olvasni, hogy a gyöngyöző bor hazája a hautvillers-i apátság. 1914-ben pedig a népszerű Petit Journal nevű lap már tényként ünnepelte a pezsgő születésének kétszázadik évfordulóját.

Lehet persze, hogy az egész mítosz a Moet & Chandon pezsgőgyár reklámfogása, hiszen a XIX. század közepén ők vásárolták meg a hautvillers-i apátság szőlőbirtokait, s 1936-ban ők dobták a piacra minden idők legdrágább pezsgőjét, az 1921-es évjáratú Dom Perignont. A Moet család persze már korábban is készített pezsgőt. A champagne-i pincészetet 1743-ban alapította Claude Moet, s ő nevezte ki a pezsgő első nagykövetének XV. Lajos szeretőjét, Madame Pompadourt is. "A pezsgő az egyetlen ital, amitől szép marad a nő" - nyilatkozta a hölgy, s ő találta fel az első pezsgőspoharat is, ami (a rossz nyelvek szerint) az ő kebleit idézte. 1822. március 13-án Széchenyi István (Wesselényi Miklós társaságában) Jean-Rémy Moet pezsgőgyárát látogatta meg Épernay-ben, ahol a Sillery sec-től, valamint a csintalan mousseux-től úgy becsípett, hogy lábai - legalábbis Wesselényi emlékezése szerint - még az állásra sem valának alkalmasak. Ugyanebben az évben N. Nagyváthy János, tekintetes nemes Szala vár megye táblabírója Magyar Practicus termesztő című könyvében már közzé is tette a champaniai forma bor készítésének fortélyát. Az egész mesterség hát abban áll - írja - hogy a szín mustot igen tisztán eresszük le a kádról, engedjük forrni, de el nem végezni, és vizahólyaggal, megtisztítván, félforrottan szűrjük el. Pezsgő szavunkat mindenesetre Széchenyi használta először a Hitel első kiadásában, sőt azt is engedélyezte, hogy az egyik első hazai pezsgőfajtát róla nevezzék el. A palack címkéjére még a család jelmondatát is rányomtatták: Si Deus pro nobis, quis contra nos? (Ha Isten velünk, ki ellenünk?)

Arra a kérdésre pedig, miért iszik annyi pezsgőt Napóleon császár állítólag így válaszolt: "Ha győzök, megérdemlem. Ha veszítek, szükségem van rá." Állítólag Churchill is ezt mondta. Bár ő feltehetően a whiskyre értette.

Vinkó József

2013. január 12., 10:16 szerző: Vinkó József

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...