Fazekas Gábort csak akkor ismerhetjük fel, ha levesszük az álarcát

– Szombathelyi születésű vagyok, amúgy a kórházból Bucsuba vittek haza a szüleim – mondja Fazekas Gábor. – Nemsokára Szombathelyre költöztünk. Az alapiskoláimat már itt végeztem, általános iskolába kettőbe is itt jártam. Aztán a Gépipari iskolában folytattam a tanulmányaimat, ahol szerszámkészítőként végeztem, de hamar kiderült, hogy nem ebből élek majd meg. A műszaki affinitásom már akkor hagyott maga után némi kívánnivalót. Fazekas Gábor már a Gépipariban végzett tanulmányai alatt elkezdett verseket szavalni, versenyeken is sikerrel szerepelt, például egy dunaföldvári versenyen párhuzamosan második lett Alföldi Róberttel.

Fazekas Gábor Oladon az iskolában szabadidő- és rendezvényszervezőként dolgozik, s nem utolsó sorban a Szamóca Színház előadásain is láthatjuk őt. Toronyban egy családi házban él, s elárulta, kikapcsolódásképp szeret kertészkedni is. (Fotó: Horváth Csaba)

– A Gépipari után Zalaegerszegre kerültem a Hevesi Sándor Színházba Nádasdy Kálmán színészképző stúdiójába – folytatja Gábor. – Színész végzettséget szereztem, egy évig ott is dolgoztam. Aztán a Magyar Honvédség 23 évesen behívott, hogy erősítsem a kötelékeit. Sorkatona voltam Szombathelyen, közben elkezdtem dolgozni a városi tévében, s műsorvezetőként különféle rendezvényeken. Aztán végül itthon ragadtam, mert adódott egy lehetőség. Az oladi művelődési központban megürült egy hely, s fel is vettek szakképesítés nélkül. Az oladi évek alatt a Pécsi egyetem kötelékében szereztem művelődésszervező végzettséget. Mindezzel párhuzamosan, 1994-ben elkezdődött a Szamóca Színházban is a tevékenységem. Annak idején Kozma Judittal, a feleségemmel és Kovács Janóval, a Varnyú Country Együttes frontemberével megalapítottuk a színházat, s mindjárt az első produkciónk annyira sikeres lett, hogy rengeteget játszottuk. A Janó kiszállt, mert úgy gondolta, hogy a zenekar mellett ez már nem fér bele az idejébe. A színház ment tovább, újabb produkciók születtek, sorjában a negyedik, amit most éppen játszunk szerte az országban, de voltunk már külföldön is.

Fazekas Gábor közben elárulja, ha hívjak, nagyon szívesen megy műsort vezetni különféle rendezvényekre. Azt azonban hozzáfűzi, ma már inkább olyanokban vállal részt, ahol önmagát is hozzá tudja tenni az ott elhangzottakhoz.

– A színházat, az előadóművészetet nem lehet csak a pénzért csinálni – emeli ki. – Ez tulajdonképpen szerelem. Színpad nélkül nem tudnék teljes értékű életet élni. Emellett azonban sok mindenre kell, hogy jusson idő az életemben. Toronyban egy családi házban lakunk, állatokat tartunk. Nyulaink és tyúkjaink vannak, s minden évben nevelünk egy disznót is. Az ehhez valót pedig egy kölcsönföldön termeljük meg. Ez mind munkával jár, de az irodai és színpadi munka után kifejezetten kikapcsol. Ilyenkor otthon hagyom a telefont, kivonulok többnyire egymagamban, s teszem a dolgom. Kicsit ki lehet mosni az embernek a mindennapi életből az agyát, s lehet töltekezni. Van egy 12 éves kisfiam, aki nagyon szereti az erdőket, a mezőket, a vízpartot, próbálunk sok időt együtt tölteni.