Erkély, mert az ereklyének semmi értelme - reggeli áhítat

Vegyük mondjuk a reggelt, augusztusban a legjobb. Kell hozzá erkély,  finoman  fölszálló párák. A már nem és a még nem, a határsáv. Mint a Foncsor című Szabó T. Anna-versben: "Jön a reggel - fej a tóból: / álmainkból ki-kilátunk. / Üvegderengésben lóbál / elfelejtett mélyvilágunk." Szétnéz, fölmér, csak azért is remél.

Párák a kávéból - és párák a folyóról (Fotó: Szendi Péter)

Mert az erkélyről eszébe jut Ottlik, meg az Iskola a határon, benne Szeredy története. Hogy "egykori balfék osztálytársa, mikor a tanítójuk egyszer felelősségre vonta, hogy 'ereklye' helyett miért írta azt: a Várban láthatók Erzsébet királyné erkélyei, méltatlankodva és öntudatosan így válaszolt: - Mert annak nincs semmi értelme, hogy ereklye! Az osztály nevetni kezdett, a tanító dühbe gurult. - Ereklye? - kérdezte fenyegetően, s azzal piff! adott egy nyaklevest a gyereknek, így zárta le a vitát".

És így lett az "ereklye? piff!" életmentő, titkos kód a katonai alreál kisdiákjai között: mindenféle értelmetlenség és reménytelenség ellenében.  Ereklye? Piff! Indulhatunk.