2016.08.15. 18:13
Így éljük túl a világvégét
Na, most az van, hogy az okosok minden évben kiszámolják, hogy a Föld éves erőforrásának mikor hágunk végérvényesen a nyakára, és melyik az a pillanat, amelytől már csak a vérét szívjuk a bolygónknak és a tartalékait használjuk fel. Ez a nap idén augusztus 8-án, alig több mint egy hete érkezett el.
Vagyis egy hete már minden lélegzetvétel egy apró szeg a Föld koporsójában.
A helyzet persze egyre romlik, az ezredfordulókor még októberig húztuk. Az emberiség jelenlegi életmódjának fenntartásához 1,6 bolygóra lenne szükség. De persze nem mindenki él egyformán. Ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor 1,7 Földre lenne szükségünk, ha azonban a luxemburgi fogyasztási ütem lenne általános, akkor 9,1 Föld sem lenne elég évente. Így állunk.
Na persze nem kell azt hinni, hogy nem történik semmi a folyamat megállításának érdekében. Nemrégiben kétszáz ország képviselői alá is írták, hogy ez így nincs jól, kezet ráztak, aztán - bár nem voltam ott, feltételezem - a fogadáson jól lemajonézezték a cúgos cipőjüket, a hazaúton meg végigették a menüt a „biznisz klasszon”. Éppen ezért - bár hiszek abban, hogy valamit jól megfogadunk, aztán majd történik valami, kedvenceim például a gittegyletek - mégis úgy érezem, néhány tapasztalaton alapuló gyakorlati tanács nem árthat.
A legokosabb, ha ezentúl mielőtt lehuppanunk a tévé elé a fotelba - kizárólag szén-dioxid-megtakarítási szempontból, és nem azért, mert kiváló agymosó - ne kapcsoljuk be azt, csak üljünk. Most kivételesen ne törődjünk a szén-dioxid-áramlással, és kérdezzük meg a velünk egy fedél alatt élőket, hogy hogy tetszett a mai nap? De vigyázat! Lehet, hogy nem egyszavas választ kapunk. Sőt, az sincs kizárva, hogy azt a választ kapjuk, hogy nem tetszett. Ilyen esetekben bizony beszélgetni kell. Ez elsőre furcsa lesz, de könnyen bele lehet jönni. A Föld ugyan így is elpusztul, de legalább dumálunk egy jót.
