Majmok kergették ketrecbe a két szombathelyi fiatalt

- A Kalandor-kör közönsége nemrég javasolta, hogy hívjunk meg olyanokat is, akiknek kevésbé ismerten cseng a nevük, de van érdekes sztorijuk. Tripa Eszter és Nagy Mabruk is így kerültek ebbe a körbe – hallottuk Grünwald Zsolt házigazdától.

Fotó: Tripa Eszter és Nagy Mabruk

A szombathelyi származású fiatalok külön-külön is nagy egyéniségek, messziről lerí róluk, hogy imádják az életet. Nem véletlenül találtak egymásra, ugyanis sok közös van bennük: például imádják az állatokat és nagy világcsavargók is. Eszter megjárta már Ausztráliát, Thaiföldet és Olaszországot is, ezek után már alig lepődtünk meg, amikor megtudtuk, hogy a Skóciában található aberdeeni egyetem zoológia szakos tanulója. Párja, a szudáni édesanyától származó Mabruk listáján szintén sok különleges hely szerepel, az óvodát Dubajban járta ki, de az iskolapadot már Magyarországon koptatta. Dolgozott Szudánban és Hollandiában is, most Eszterrel együtt élvezi a borongós Skóciát.

Legutóbbi kalandjuk során két és fél hónapot töltöttek el a meglepően hideg és száraz dél-afrikai télben. – Az interneten véletlenül bukkantam rá egy álláshirdetésre – mesélte Eszter. – Recepcióst kerestek egy Nelspruit városától északra lévő, főként cerkóf majmokat rehabilitáló intézménybe, ami kisebb vendéglátóegységgel is rendelkezett. Jelentkeztünk, és fel is vettek minket, engem a pult mögé, Mabrukot pedig állatgondozónak. Nem vacilláltunk sokat, a kalandvágyunk azt diktálta, hogy oda kell mennünk – tette hozzá.

- A központban majmok mellett szerválok, antilopfélék, de különböző madarak is várják a gyógyulást vagy szabadon engedést – mondta Mabruk. – A leggyakoribb „vendégek” a pávián- és cerkófbébik. A cerkófok nagyon virgoncok, gyakran járnak be a gazdák földjeire lopni, így aztán sokszor kerülnek összetűzésbe az ottani farmerekkel, akik sajnos gyakran kilövik a túl bátor egyedeket. Viszont az elpusztult cerkófmamák kicsinyein legtöbbször megesik a szívük, azokat  beviszik a központba. De a rendőrség is gyakran elkoboz házi kedvencként tartott apróságokat, végül azok is oda kerülnek – hallottuk tőle.

A központba vitt apróságoknak sebtiben keresnek egy béranyát. – Mabrukkal közösen nekünk is vigyáznunk kellett egy csöppségre, csak ránk egy páviánbébit bíztak – mesélte Eszter. – Természetesen én voltam a béranya, ugyanis ezek az állatok meg tudják különböztetni a nőket a férfiaktól. A főnökünk javasolta, hogy magyar nevet adjunk neki, de valahogy nehezen barátkoztak meg az "ajánlataink" hangzásával ezért megegyeztünk a Szívben. A jelentése is szép és egy "á"-val a végén kimondani is egyszerű, így lett a kis pávián Szíva – tette hozzá mosolyogva.

A lánytól sokan kérdezik meg, hogy nem volt-e benne félsz, amikor először közeledett a majmok felé. - A laikusok túlmisztikálják ezt - hangsúlyozta. - Bár korábban nem volt dolgom majmokkal, mégis olyan egyszerűen megismerkedtem velük, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Szívával is hamar szoros lett kapcsolatunk. Tulajdonképpen egész nap rajtam csüngött, még akkor is, amikor fürödtem, ez okozott néhány nehéz percet – hallottuk Esztertől.

- A majmok sok mindenben hasonlítanak az emberekre, leginkább olyanok, mint a csibész gyermekek – mondta Mabruk. – Ha a közelükbe mész, rád vetik magukat, és elkezdenek matatni, mindenhová bele akarnak túrni a kezeikkel. Aztán pár pillanat múlva ráeszmélsz, hogy az összes érdekes tárgyadat elvették. Persze, csak addig kell nekik, amíg vissza akarod szerezni tőlük... – tette hozzá.

A fiataloknak természetesen nem minden élményük volt ilyen mókás, átéltek néhány hátborzongató kalandot is. – Volt egy rendkívül vad cerkófpár – mesélte Eszter. – Elkülönített zárkában tengették az életüket, de én véletlenül kiengedtem őket... Rendesen vadásznak az emberekre, rögtön kiszúrtak engem is, én pedig Szívával az ölemben  a páviánok ketrecébe menekültem, és ott kuporogtam addig, amíg a segítségemre nem siettek – mondta.

- Hoztam egy jókora farönköt, hátha azzal el tudom kergetni az önkívületben lévő majmokat – hallottuk Mabruktól. – Ez nem sikerült, sőt, a végén én is ketrecben kötöttem ki, mert a rafinált cerkófok éles fogaikkal az arcomat vették célba, nekem pedig nem volt kedvem élet-halál harcot vívni velük – tette hozzá.

De az sem esett jól Eszternek, ahogy Szíva viselkedett, amikor elbúcsúztak tőle. Ha valaki azt hinné, hogy az „utolsó” együtt töltött pillanatok története majd könnyeket csal a szemébe, hát téved – a páviánbébi, miután rátették a következő pótanyára, rögtön szorosan hozzábújt, mintha mi sem történt volna...

Mindezek ellenére, a rengeteg csodálatos tapasztalat és vadregényes kaland miatt a fiatalok azt állítják, hogy bármikor visszamennének a Dél-afrikai Köztársaságba - igaz, legközelebb inkább egy kutatócsoporthoz szegődnének.