Derűsen játékosként és anyaként - Húsz éve után szünetet tart a Haladás sportolója

Simon Judit, vagy ahogy röplabdás berkekben szólítják, "Lombi", néhány hónap híján 20 esztendeig játszott.

- Tavaly novemberben lett volna húsz éve, hogy elkezdtem röplabdázni; júniusban búcsúztam el az akkor még Haladás VSE/Vasi Sport Akadémia csapatában. Már elég sok problémám volt a vállammal; de legfőképpen azért, mert babát vártam.

Egy szép, új világ - a két Judit kiegyensúlyozottságban, boldogságban

Próbáljuk felidézni az elmúlt két évtizedet - közben egy pillanatra sem jön ború a vidáman csillogó szemére. Az első edzésen összetört egy zsámolyt, a harmadikon ledöntötte a szekrényről az azon álló edzőt...

- Hat év után, 2002-ben kerültem be az NB I-es kezdőcsapatba, csupa rutinos játékos mellé - akkor Gőczi Pista volt az edző, és a fiatalítás mellett döntött. Neki köszönhető az is, hogy akkor szélütő lehettem, mert egészen addig center voltam. Igaz, csak abban a fél évben voltam elsőütő. Mindig is mondták nekem, hogy nem vagyok centeralkat, mert nem vagyok elég gyors, a magasságom miatt viszont muszáj volt azon a poszton játszanom. Aztán mire megbarátkoztam a centerséggel, megint szélre kerülhettem, csak leforgóba. Sokan nem szeretik, de nekem az volt a szívem csücske. Hét szezont voltunk megszakítás nélkül az NB I-ben, utána jött a Vasi Sport Akadémia. Ott is volt egy év első osztály. Nagyon emlékezetes, amikor Szegeden, az osztályozón megnyertük az aranyszettet és feljutottunk. Voltunk MEFOB-győztesek is, szintén Szegeden. De felesleges bármit ki-emelni. Bár küzdelmes volt, de csak szép emlékek maradtak. A sport csak jó dolgokat hozhat az embernek a suli és a munka mellett. Hál Istennek, olyan munkahelyeim voltak, ahol tolerálták, hogy sportolok, a munkatársaim, a főnökség is - mehettem, amikor kellett.

Simon Juditot tavaly júniusban búcsúztatta el a Haladás csapata Fotó: Horváth Krisztina

A júniusi "pályelhagyás" után a boldog várakozás következett, majd 2016. december 14-én egy új élet. Hiszen 3310 grammal, 51 centiméterrel megérkezett a kicsi Judit, aki nagymamája és édesanyja után már harmadikként viselheti ezt a nevet a családban. És első hónapjai azt mutatják, hogy ugyanolyan derűs, kiegyensúlyozott, mint az anyukája.

- Mindenkinek ilyen gyerekeket kívánok, nyugodt, nagyon jó baba, este tíztől reggel hétig végigalussza az éjszakát. Nappal eszik, alszik, játszunk, sétálgatunk - tudom, hogy nagyon szerencsések vagyunk. A párom és a szüleim sokat segítenek. Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz "babázni". Járunk már meccsekre is. Szoktatom a kislányomat a röplabdához, talán ezt a sportágat választja majd. De ha nem is; nekem ennyi idő után nagyon nehéz lenne elszakadnom. Még akkor sem, ha a versenysportot nagy valószínűséggel már nem vállalnám. Tagja vagyok a szakosztály vezetőségének is, meg ott a csapat, ami egy nagyon jó közösség, tartjuk a kapcsolatot. Bevallom, az edzések nem hiányoznak, de a játék nagyon. A teremben muszáj kézbe fognom a labdát és egy kicsit érintgetni.