Rukkola - Harc lefulladásig

Pontosabban: azzal nem is lenne baj, ha araszolnának, abba akár bele is szédülhetnénk... Tudom, hogy senki nem jogosítvánnyal a kezében jön a világra, és igen, azt sem felejtettem el, hogy én is voltam valamikor tanuló vezető, de... És akkor most jöhet a bezzeg, az én időmben. Mi ugyanis addig fél szemmel sem pillanthattunk ki a kétszer kétsávos Körmendi útra, amíg az egykori Rába-gyár parkolójában kialakított  rutinpályán tökélyre  nem  fejlesztettük az Y-megfordulás és a kézifékes elindulás módszerét. Vagy amíg nem sikerült értelmeznünk a „jobbra” és a „balra” szavak jelentését.

Ehhez képest mi van most? Mivel néhány évvel ezelőtt eltörölték a rutinvizsgát, ma már minden olyan ember, aki a lábával eléri a gázpedált, kihajthat a forgalomba. Nem baj, hogy a lámpánál vagy a kereszteződésnél lefullad, az sem gond, ha halvány lila dunsztja sincs arról, hogy melyik a jobb és a bal keze, egy a lényeg: vezessen. Lehetőleg esőben és jeges úton is (elvégre mikor tanulná meg, ha nem most?) és a legkritikusabb időszakokban: reggel hét és nyolc óra között, majd délután négy és öt óra között. Az is fontos, hogy minden tanuló vezető csak és kizárólag ebben a kétszer egy órában ismerkedjen a telezölddel, és lehetőleg négy órakor, egy óvoda előtt gyakorolja a hátramenetben történő parkolást. Száz szónak is egy a vége: szerintem a rutint a rutinpályán  kellene megszerezni.   Utána ki lehetne hajtani a  kétszer  kétsávosra. Lehetőleg  nem huszonnyolccal....