Borutak: a szőlőtőkétől a turistáig Vashegy, Goricsko

Nem elég, ha valaki jó szőlőt szüretel és jó bort hoz ki belőle. Az sem elég, ha akad vendéglős barátja, partnere, vagy saját pincéje. A kör és a kép akkor lesz teljes, ha a vevőt, jelesül a turistákat, becserkészi. Ez nem is olyan könnyű feladat, hiszen a válság egyik hozadéka, hogy az emberek nagyon megnézik: hova tegyék szűkös forintjaikat.

Kozma Gábor

Joze Horvath szlovén szőlősgazda elégedett: jó volt a termés, tele a pince: - Négyezer tőkém van, harminc éve borászkodom - mondja. - GÁJ nevű egyesületünkkel kiépítettük a hegyet. Az állam támogat, eddig még nem kellett adót fizetnünk. Termelünk és eladunk: van olyan nap, hogy száz litert bort is elvisznek tőlem. Egységben az erő, ez a mi esetünkben nagyon bejött - mondja Joze, aki ebédet készít népi étkekből vendégeinek. Majd körbe sétáltatja őket a csodálatos hegyen. Jönnek is hozzá, szép számmal.

Vas megyében is népszerűek a borutak, leginkább a Vashegyhez köthető falvak ismertek. A magyar oldal egyre jobb borokkal rukkol elő, miközben a vendég lassacskán elfogy. Az egyik csatári gazda emiatt nemrég bezárta pincéjét. Itt mindenki csak a pénzt viszi: állam, önkormányzat, adóhivatal. Nem csoda, hogy elmegy az embere kedve.

Garger Imre ismert vállalkozó a környéken. Szívügye a hegy, hadakozik érte. Az első komoly pályázati lehetőség 2004 előtt a Sapard volt, 50 százaléknyi támogatást adtak telepítésre. Ezt csupán egyetlen család igényelte a faluból mondja a nemzetközi tapasztalatokkal is bíró szakember.

- Ugyanez a helyzet az összes későbbi pályázat esetében is. Volt még egy, a Vinum est. Ennek keretében a kisebb termőhelyek, Kőszeg, Oszkó Vaskeresztes, termelőinek marketing szemét próbálták felnyitni. Ebből Vaskeresztes annyit profitált, hogy készült egy prospektus, amiben bemutatkozik néhány termelő. Valamint támogatták néhány gazda szakmai kirándulását Murciába; nekik cégtáblát is készítettek, de én még egyet sem láttam kitéve. Ennyit tudok az uniós pályázatok helyi hozamáról - fogalmaz.

A borász aztán kifejti, hogy a termelő és a fogyasztó kapcsolatát az ismeretségi köre határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a termelők túlnyomó többsége néhány ezer literes gazda, akinek a bora az ismeretségi körében teljes mértékben elkopik. Anélkül, hogy marketingre akár egy fillért is költene. Garger úr a faluban jelenleg három olyan termelőről tud, akik mostanában kezdték, kezdik el ostromolni palackos boraikkal a minőségi piacot.

- Az adminisztrációs terhek sem növelik a kistermelők kedvét - folytatja. - Bármilyen nagyságrendű értékesítéshez számlát kell adni, kitöltendő a borkísérő okmányt, majd a pincekönyvbe is be kell vezetni a fogyást. Ez a kereskedelmi jellegű értékesítésre vonatkozik. A többség nem is nagyon erőlteti ezt a vonalat - halljuk.

A turizmusról szólva Garger Imre jelenleg nehezen tud elképzelni olyan pályázatot, amire a keresztesiek rámozdulnának. Hiányzik a motiváció. Hiányzik az a személy, aki ebből a tespedt állapotból ki tudná mozdítani a falut. - Néhány évvel ezelőtt megpróbáltam újbor kóstolót szervezni. Erre meghívtam a szomszédos Deutsch-Schützenből 7-8 borász szakembert. Ők többen voltak, mint a helyi termelők. Ezeket a dolgokat két éven át erőltettem, aztán feladtam. Ahhoz, hogy a Vashegyen virágzó borturizmus legyen, kellene egy tőkeerős vállalkozás, amely a turizmushoz is ért. A pénz egyedül nem elég, erre sajnos akad példa Vaskeresztesen. Az itt élők szemléletére jellemző: a boromat úgyis el tudom adni. Ausztriában, napszámban pedig megkeresem azt a pénzt, ami kell. Hát ez van.