A SzínházSzerda vendége: Varga Dóra

"Azt tervezzük, hogy lineárisan haladunk, a gyerekkortól a boldog felnőttkorig", indítja a SzínházSzerda-délutánt Bajomi Nagy György a Cafe Frei pódiumán - megint telt ház előtt. Mellette a gyönyörű, izgalmas - ki hinné, hogy ezúttal kicsit megilletődött - Varga Dóra, akiről Jordán Tamás nemrég (amikor a társulat összes tagját jellemezte egy-egy mondattal a Vas Népe évadindító mellékletében) azt írta, hogy többet tud, mint amennyit tanult. (Valószínűleg ezt hívják tehetségnek.) Szóval most Dóra válaszol.

Édesanyja magyartanár, édesapja mérnök - és nem, a családjában korábban senki nem foglalkozott színészettel. Ő maga viszont kislányként balett-táncos akart lenni. Hatéves korától "hat durva" évig táncolt - kifejezetten vonzotta a balett-táncosok aszketikus életmódja, a gyakorlás és fegyelmezettség -, amikor aztán eltanácsolták a balettintézetből: mondván, hogy nem megfelelő a csontozata. A fájdalmat általános iskolai színjátszó körökben oldotta fel, bár közben évekig duzzogott: a táncról hallani se akart. A versenyistálló-szerű gimnázium egészen elvonta a színpadtól - arra viszont rövid úton rájött, hogy a bölcsészet nem neki való: az ELTE magyar szakán kipróbálta. Ezért aztán jelentkezett az Új színház stúdiójába - azt hallotta, hogy oda nem könnyű bekerülni -, és rögtön sikerélmény érte: felvették. Akkor persze még nem tudta, mire vállalkozik: három szép, de kemény év következett; az elején nagy félelmekkel és szorongásokkal.

A Cafe Frei pódiumán pedig ezen a ponton egy dal következik: a Chicago című musicalből, Poppre Ádám kíséretében. Dóri kommentárja úgy szól, hogy "szomorút akartam, de a többiek azt mondták, hogy nem kell elszomorítani a vendégeket". (Az alapvetően szerelmes dalban szó esik egy bizonyos Mackóról - de ennek az apró ténynek csak utólag lesz jelentősége.) Még mindig az Új Színház stúdiójánál maradunk, például a délelőtti taicsi-óráknál, amelyek elvileg arra szolgáltak volna, hogy a növendékek magukba gyűjtsék a kozmoszból áradó pozitív energiákat, de Dóri erre akkor még nem volt képes: "Nem akartam magamba gyűjteni semmiféle pozitív energiát." (Poppre Ádám egyet gitározik és énekel.)

Ott tartunk, hogy a stúdiós években Dóri többször is jelentkezett a színművészeti egyetemre - sikertelenül. De aztán a sors, a kozmosz, nevezzük bárminek - pozitívan, a legjobb pillanatban - közbeszólt: Jeles András nem vizsgáztatott, de pont benn ült a teremben, amikor Dóri felvételizett - meglátta, megjegyezte, rohant utána a 4-6-os villamos megállója felé, utolérte, és megkérdezte, volna-e kedve eljönni Szombathelyre. Dóri abban a pillanatban épp bizakodott - abban az évben túljutott az első rostán -, úgyhogy nem adott egyértelmű választ. Aztán eljött mégis: ő játszotta az első - mindjárt revelatív - szombathelyi Jeles-rendezésben, A nevető emberben a titokzatos, varázslatos, koncentráltan erotikus hercegnőt. Amikor vadító pirosban - arra a furcsa állványzatra fölfeszülve - begurult a színpadra, megsűrűsödött a levegő, elállt a lélegzet. (Más kérdés, hogy egyszer elfelejtették begurítani. A nagy monológot még kinn kezdte el, aztán valaki mégis észbekapott - és Dórival együtt szó szerint továbbgördítette az előadást is: "Végre látszottam.")

Azóta egyre jobban látszik: láthattuk például a Farm Bt.-ben, az Öt az egyben című szobaszínházi előadásban - "Eleinte dermesztő volt a nézők közelsége" -, és ebben az évadban is több feladata adódik. Csak előbb még - a SzínházSzerda végén - Bajomi Nagy György kolléga két apró kérdésére kell felelnie. Egy: "Milyen a férfiideálod?" A válasz: "Sportos..." Kettő: "És most van barátod?" A válasz: "Igen. Te vagy az."
 
Főtündér lesz

Varga Dóra a 2011/12-es évadban szerepet kapott a Chicago-előadásban, játszik a Hetvenhét című mesejátékban - a Mohácsi János-féle Szentivánéji álomban pedig főtündér lesz: úgy, mint egyszer az Új Színházban, és persze egészen másképpen. Közben angol szakra jár a szombathelyi egyetemen. Azt mondja, őt magát is meglepi, mennyire élvezi. A Cafe Frei pódiumán az újabb élvezet október 5-én 17 órakor kezdődik: Szabó Róbert Endrét kérdezi - Kiss Mari.