A feketeöves színész: Budai Dávid a Cafe Frei pódiumán

"Szervusz, Dávid!", üdvözli a fiatal Budai kollégát Horváth Ákos a Cafe Frei pódiumán. Az új évadban sem maradunk SzínházSzerda nélkül: a Weöres Sándor Színház volt stúdiósai mesélnek magukról - most már ők is a társulat teljes jogú tagjai.

Ölbei Lívia

Kezdetben a staféta-elv működött: a színészek egymásnak adták a kilincset - vagyis a mikrofont. Aki az egyik héten válaszolt, a másik héten kérdéseket tett fel - természetesen egy harmadik kollégának -, így gördültek tovább a SzínházSzerda-délutánok, egészen addig, amíg a kör be nem zárult. Most már a volt növendékek vannak soron. Szép gesztus, hogy mindannyian egy-egy tapasztaltabb kollégát kérnek fel a "riporter-szerepre".
Azt már korábban is tudtuk, hogy Horváth Ákos ízig-vérig profi (akkor is, ha a kérdező-, és akkor is, ha a válaszoló-fotelben foglal helyet); és most az is gyorsan kiderül, hogy Dávidnak sem kell kerek mondatokért és kerek történetekért a szomszédba mennie. Sőt: a SzínházSzerda-törzsközönségnek egyszer csak az a furcsa érzése támad, hogy talán nem is egy szombathelyi kávézóban üldögél (jól van: a Cafe Frei is egy nagy lánc része), hanem egy hollywoodi mozi werkfilmjének forgatásán vesz részt, ahol a főhős derűs eleganciával anekdotázik. Nem véletlen, hogy Horváth Ákos mindjárt Jordán Tamást idézi, aki úgy véli, hogy Budai Dávid "átmentette a mába a régi magyar filmszínészek sármját". Vagy lehet, hogy Dávid  egy finom francia film világába illik inkább? Egyelőre maradjunk annyiban, hogy tényleg pont jó itt, a Cafe Frei pódiumán, ahova egyenesen a Mérnökszínház-bemutatóról érkezett: "Olyannyira, hogy most is jelmezben vagyok."

A jelmez persze ebben az esetben farmert és csíkos pólót jelent, hiszen a Mérnökszínházban Dávid azt a fiatalembert játssza, aki mindenáron celeb szeretne lenni - de nagy bánatára nem castingolják be a ValóVilág-ba. Viszont Merlin varázsló rövid úton ráébreszti, hogy a jövő nem a Való-villában, hanem a mérnöki irodákban lakik. Dávidból (a Budaiból) mérnök valószínűleg már nem lesz,  bár sok vargabetű után jutott el a színészethez is. Egészen kisgyerekként (most jön a legendaképzés!) a thekvondo bűvölte el: 13 évesen már feketeöves mester volt. Máig úgy tartja: a közönség biztatásának és a nagy adag akarom-nak köszönheti, hogy a mestervizsgán harmadszorra a deszkát is csak sikerült széttörnie. Élete nagy élménye, hogy a sportág (dél-koreai) alapítójával személyesen találkozhatott: "Olyan ez, mintha Mozart tanítana minket zongorázni."
"Vagy olyan, mint a Jordán Tamás által alapított szombathelyi színház tagjának lenni", fűzi hozzá Ákos; de Dávid történetében a színház még mindig messze van. Mert most meg a kertészeti középiskola következik: "Vezettem traktort, szedtem szőlőt. 148 cm voltam 14 évesen - ezt onnan tudom, hogy amikor bekerültünk, azonnal ruhaméretet vettek rólunk." Aztán érettségi után (néhány centivel nyilván már magasabban) egy kalandos utazás, plusz másfél, munkával töltött év Németországban, ahol nem tanul meg németül (ha egyszer lengyelek és törökök között dolgozik).
Aztán a szombathelyi egyetem (akkor még főiskola), magyar-kommunikáció szak; bár előtte akart lenni rendőr, jogász, újságíró - talán nem felejtettünk ki semmit. Közben Szombathelyen elindul a színészképzés is: belekezd (miért ne), és végig is viszi. (Csak közben kicserélődik a tanári kar; innen kívülről nyugodtan hozzátehetjük: szerencsére.) A thekvondónak biztos sok köze van ahhoz, hogy a rettentő szigoráról ismert mozgástanár, Gyöngyösi Tamás óráin Dávidnak soha nem kell izgulnia. Sőt, Gyöngyösi-ajánlással kap szerepet (az épp most futó) tévésorozatban, A katedrálisban is: "Kétféle felszerelésben vettek föl minket, vagyis elvileg előfordulhat, hogy valamelyik összecsapás alkalmával saját magammal küzdök." Az évek múlásával gyűlnek az elmesélhető történetek is. Hogy például az Öt az egyben-előadásban egyszer tényleg unicumot kellett innia a szokásos szénsavmentes kóla helyett, persze egy húzásra; pedig rettenetesen utálja. A kedves kollégák pont ezért viccelték meg - és várták a hatást. Dávid ezt a próbát is kiállta. Egyébként is: jól érzi magát a bőrében. Mondhatni ilyen a természete.

Úgyhogy ezen a ponton szólaljon meg a győzelmi trombita: Takács Dániel (most már bábszínházas)  kolléga búcsúzásképpen A szentek bevonulását játssza. (Akkor legyen ez most a szentek kivonulása.)
 
Budai Dávid azzal nyit, hogy nagy kávés hírében áll, tulajdonképpen víz helyett is kávét iszik, úgyhogy a Frei-kávézónál jobb helyszínt nem is lehetett volna választani ehhez a beszélgetéshez. Szeptember 21-én 17 órakor Unger Tünde lesz a SzínházSzerda vendége - őt Németh Judit kérdezi a Cafe Frei pódiumán.
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!