A meghökkentés művészete

Amikor benyitunk a színház tükrös próbatermébe, Zoli A walesi bárdok című Arany János-örökzöldet mondja, csak éppen Galla Miklós hangján: Edward király, angol király  Léptet fakó lován;  Hadd látom, úgymond, mennyit ér  A velszi tartomány.

Közben Sziszivel azon tanakodnak, hogy hány ismert hanglejtés, orgánum, karakter jelenjen meg a versben, és főleg milyen sorrendben.

Zoli mindenesetre a legnagyobb könnyedséggel vált át Psota Irénből Latinovits Zoltánba, Törőcsik Mariba, Faludy Györgybe vagy Eperjes Károlyba. Készül az Arany versből sűrített verzió is: majdnem Facebook stílusban. (A klasszikusok annyira masszívak, hogy ezt is kibírják: néhány kulcsszóból is fölismerhetők.)

Ezen a ponton még nem dőlt el, hogy a híres Már egy hete csak a mamára gondolok...paródia bekerül-e a műsorba. Ez a bizonyos attrakció úgy kezdődik, hogy Kálmánchelyi Zoli ártatlan szemekkel előadja: gyerekkorában titokban, orsós magnóról tanulta meg József Attila gyönyörű versét.

Csakhogy a szalag már nem volt a legjobb formában, húzta-vonta magát, a gépezet hol lelassult, hol meg eszeveszetten fölgyorsult, hol dörmögött, hol sivalkodott. Ő meg szépen követte a magnót, csak aztán sehogy se értette, hogy miért nem kerülhetett be a produkció az anyák napi műsorba.

A színházi gálán azonban végre előállhatott vele, ahogy a kísérletképpen kipróbált Színházi szösszenetek alkalmával is megbámulhatta a magnótekercs hullámzását a közönség. Állítólag még mindig vannak olyan nézők, akik azt hiszik, hogy szegény fiatalembernek elromlott a mikrofonja, vagyis föl sem tételezik, hogy Zoli ezt a magnótekercset a torkában hordja. (Lám: ez a színház csodája.)

A pantomimban és bohócdoktorságban is otthonos Vass Szilárd a WS Színházban szintén a gálán mutatta be először tehetségének ezt az oldalát: a Mikrofonpróba-jelenetnek Kálmánchelyi Zoli is részese volt. Ezekből a sikeres apróságokból született meg a Színházi szösszenet ötlete, a moziban honos híradók és a főfilmet felvezető előzetesek mintájára.

Az esti előadásra igyekvő közönség néhány alkalommal betérhetett a stúdióba, hogy Sziszi és Zoli közreműködésével hét órára kellőképpen ellazult állapotba kerüljön. Ezekből a húsz-huszonöt perces szösszenetből bomlik ki a hétfői bemutató, most már önálló estként, de még mindig kísérletképpen.

Folyamatosan gyúrjuk az anyagot, amit nappal fölépítünk, estére gyakran leomlik. De nem úgy, mint Kőmíves Kelemen vára, mert mindig marad valami, ami hozzájárul az alapozáshoz, jellemzi Zoli a próbafolyamatot. Sziszi arról beszél, hogy az est dramaturgiáját a drámasina (vagyis a színház) működésére építik, közben pedig számítanak a közönség aktív részvételére.
A kísérlet akkor lesz sikeres, ha a végére megszületik egy pici dráma. Ezen az esten minden előfordulhat. A néző beleláthat a színész fejébe, ahonnan (tölcsérrel vagy anélkül) kiszippanthat minden vágyat, gondolatot és szereptörmeléket. Válogathat gesztus- és manírkészletből: kinek mi tetszik. Van raktáron például Kis Hökk és Nagy Hökk, attól függően, hogy ki menyire szeretne meglepődni. Elsajátíthatja a taps módszertanát. Mindenképpen agyatlanok leszünk, összegez Sziszi, de nem következetlenül.

Az előadás plakátját Zoli tervezte, a teret betöltő, aranyló színházi maszk egyik szája sarkában ő maga üldögél: mintha mitológiai Atlaszként tartaná a vállán a színházat meg a nevetést. Fönn Sziszi látható: kötélmászó-szerepben azon igyekszik, hogy a maszk száját még szélesebb nevetésre húzza.

Lenn a szavakra fordított üzenet: Sziszi és Zoli színházat akarnak - mindenáron! De hát nemcsak akarják, hanem csinálják is. Az önálló Színházi szösszenet-premier tehát március 26-án 20 órakor kezdődik a szombathelyi Weöres Sándor Színház stúdiójában.
 
A Weöres Sándor Színház tavaszi bérletében most a Rokonok (nagyszínpad) és a Rák Jóska, dán királyfi (kamaraterem) van műsoron. Vass Szilárd a Móricz-előadásban nevetteti meg Kardics bankigazgatót, Kálmánchelyi Zoltán a Hamlet-átiratban játszik: színházat a színházban.