Bolhapiac Cellben - Bármit mondok, a vevő a felét ajánlja!

A bolhapiacokon igazi kincsekre lelhetünk. Ráadául olcsón. A celldömölki bolhapiacon vevőkkel és árusokkal beszélgettünk. Majd kifaggattunk egy fiatalembert, aki virtuális zsibire jár.

Nagy Ildikó

- Ne faggasson engem angyalom, öreg vagyok én már ehhez, vannak itt fiatalok, azoké a jövő - tanácsolja a jókedélyű, pocakos öregúr, aki egy kempingszékből kínálja portékáit a celldömölki bolhapiacon. Igen, ez az a hely, ahol az árusokat és a vevőket is nehéz szóra bírni. És bár Pista bácsi végül kötélnek áll, a vezetéknevét csak nem hajlandó elárulni.

- Jó, legyen, vigye ezerér! - szól ki az anyósülésről felesége, Zsuzsa, majd rögvest hozzáteszi: ez itt kérem a féláras piac.

- Egyszerűen hihetetlen. Bármennyit mondok, a vevő mindjárt a felét ajánlja. Mintha ez lenne a szabály. Ilyen csak itt van, Cellben - morgolódik az asszony.

A nyugdíjas házaspár Kapuváron él, régebben rendszeresen jártak Ausztriába, az ottani lomtalanításokon szedték össze árukészletüket.

- Már nemigen megyünk oda sem, azt mondják az osztrák rendőrök, hogy a kirakott lom veszélyes hulladék, és tilos összeszedni. Ez az aranytartalékunk, ezzel piacozunk - magyarázza a férfi.

Végignézem a kínálatot, majd megkérdezem, mi ér itt a legtöbbet.

- Hát az apjuk, de azt nem akarja senki elvinni, még féláron sem - csapja le a magas labdát Zsuzsa. Aztán az ura komolyra fordítja a szót, és mutatja azt az elektromos gallyaprító-komposztáló berendezést, amit nyolcezerért kínál. Majd egy medencetisztító szerkezetet, amiért legalább hatezer foritnot szeretne kapni.

- Az az igazság, hogy nem ezeket keresik. Az apró csetreszeket viszik, meg a régiségeket. Volt egy százéves ruhamángorlónk, azt épp hogy kiraktuk reggel, már el is vitték. Nem is igen alkudtak rá, hétezerért megvették - magyarázza Pista bácsi.

- Mennyiért adod a gépedet? - kiált oda fotós kollégámnak egy furgonból egy árus. Aztán amikor kollégám megjegyzi, hogy a fényképezőgépét elcserélhetnék a furgonra, csak egy rövid és halk káromkodásra futja válaszul. Igen, ez is hozzátartozik a zsibi hangulatához. És bár a biznisz ugrott, azért a férfi szóba elegyedik velünk. A nevét azonban ő sem árulja el.

- Rajta van az autón - bök a szélvédőn látható táblára vigyorogva a férfi, akiről így sikerül megtudnunk, hogy Pityu. Pityu Sümegről jár a celli pacra, feleségével és fiával ők is Ausztriában szerzett kincseket árulnak. Azt mondják, két garázsuk tele van lim-lommal.

- Ma felkelni sem volt érdemes, nemhogy ideautózni meg helypénzt fizetni - morog Pityu. Felesége közben nyélbe üt néhány párszázforintos üzletet, hiába: a használt ruha itt is jó biznisz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       - Ezer forint - mondja néhány méterrel odébb Marika egy potenciális kuncsaftnak, aki épp egy babát szemrevételez.

- Ötszázért odaadja? - kérdi a férfi, mire Marika határozottan közli, hogy esze ágában sincs féláron megválni a babától. Így az visszakerül az autó elé leterített ponyvára.

Marika is azt mondja, inkább a párszáz forintos apróságokat keresik a vevők. Meg a régiségeket. Nála is van egy szép régi asztal, hétezerért kínálja, de megsúgja: a ötezerért is odaadja. Találunk még  autóba való ülésmagasítót  ötszáz forintért, és vadonatúj gyermek fürdőruhát  még a bolti cetli is rajta van  háromszázért.

- Ezeket Ausztriában vettem, egy euróért. Ha kimegyünk lomizni, az üzletekbe is benézek, és bespájzolok  az akciós árukból - mondja, és elárulja azt is, hogy a bolhapiacon gyakran az árusok is adnak-vesznek egymás közt. Előfordult már, hogy amit tőle nem vettek meg, azt egy másik árusnak sikerült eladnia, ráadásul többért, mint amennyiért korábban ő kínálta.

- Három gyerekem van, nem tudnék nekik mindig új ruhát venni, és különben is: hamar kinövik. Innen öltöztetem őket. Ezek a ruhák használtak, de legalább nem kínaiak, hanem sokkal jobb minőségűek - mondja Beatrix, aki most is a gyerekeinek keres ruhát.

Bár a bolhapiacnak kétségkívül megvan a mga sajátos hangulata, vannak, akik inkább a virtuális bolhapiacot látogatják. Főleg a fiatalok. Mint például a szombathelyi Vitéz Bálint, aki többször vásárolt már interneten keresztül. Főleg az árverési oldalakat böngészi, ahol alku helyett licit van.

- Vettem már kétezer forintnért olyan memóriakártyát, amit üzletben hatezerért kaptam volna meg. De notebookot és mobiltelefont is vásároltam árverési oldalról - meséli.

Bálint szerint semmivel sem kockázatosabb dolog virtuális bolhapiacon vásárolni, mint a valóságoson. Már csak azért sem, mert az árverési oldalakon is mindent megtudhatunk a termékről, fényképet is találunk róla, és az eladótól is kérdezhetünk.

A virtuális zsibin a meglátni-megszeretni-lealkudni-kifizetni-hazavinni folyamatból csak az utolsó hiányzik.

- Igen, ez az egyetlen hátránya a netes vételnek. Hogy nem lehet azonnal az enyém a megvásárolt termék. De optimális esetben a vételár elutalása utáni harmadik-negyedik napon csenget a postás vagy a futár a csomaggal. (Igen, a postaköltséget is érdemes bekalkulálni az árba, bár vannak eladók, akik átvállalják azt.) Ráadásul az árverési oldalak szabályzatában az is szerepel, hogy ha a termék a valóságban nem olyan, mint ahogy azt az eladó az interneten jelezte, akkor vissza lehet csinálni az üzletet. A vevők pedig értékelhetik az eladókat, így lehet tudni, ki a megbízható és ki nem.
 
- Bevallom, megesett, hogy én is izgultam. Liciten megszereztem egy mobiltelefont, annak rendje és módja szerint elutaltam a harmincezer forintot, és három napig bennem volt a félsz, hogy vajon tényleg olyan lesz-e, mint amilyennek gondoltam. De szerencsére nem csalódtam. Olyan volt. Sőt, még jobb mondja.

Hát, ez vicc

A virtuális zsibin viccesnek tűnő, különleges ajánlatokkal is találkozhatunk. Volt, aki egy jégkorszaki tóba fulladt medve koponyáját árulta.

Kreativitás tekintetében az a fiatalember is dicséretet érdemel, aki notebook-állványként árulta az általa hajtogatott és dekorált közönséges kartonpapírt. Az ötlet bejött, és ezer forintot hozott neki a konyhára.

Bizonyára kereskedői vér csörgedez annak a férfinak az ereiben, aki régi Skodája fotója mellé olyan hangzatos kísérőszöveget írt, hogy többen is licitáltak a cseh mérnökök világszínvonalú tudását megtestesítő öreg járgányra.

Mint mindenhol, a világhálón is vannak szélhámosok. Mint az az eladó, aki harmincezerért kínálta azt a használt fényképezőgépet, amelynek húszezer forint a bolti ára.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!