Holdra szálltunk: Légy a Holdon - filmajánló

1969-ben járunk, nagyban zajlik az űrverseny az oroszok és az amerikaiak között. A NASA floridai űrközpontjának közelében egy roncstelepen éldegélő légykolónia életébe nyerünk bepillantást az első percekben. A kalandor McFly nagypapa, az aggódó mamalegyek és a kalandra vágyó Nat kislégy sztorija nem túl bonyolult. Elrepülnek az Apollo-11 kilövéséhez, elbújnak az űrhajósok szakafanderébe (Neil Armstrong mellé természetesen Nat kerül), majd kilövik őket az űrbe, és elmennek elsőként a Holdra.



Neil Armstrong és a szkafanderébe bújt légy a Holdon - képek forrása: web

Ezalatt a Földön a gonosz szovjet legyek próbálják meghiusítani az akciót némi petárdával és akcentussal, a terror-hadművelet sikeressége kikövetkeztethető. A legyek hazatérnek és boldogan élnek, amíg le nem fújják őket rovarirtóval, de ezt a slussz poént nem sütötték el az alkotók.

 

Ez egy mese gyerekeknek. Nem egy Pixar vagy Dreamworks animáció, ami részben gyerekeknek s részben felnőtteknek készül. A szépen megrajzolt hátterek a híresebb stúdiók munkáit idézik, de a karakterek kidolgozása a pár évvel ezelőtti szintet idézi. Nem is olyan nagy baj ez, hiszen a bogár élete-szerű karakterek kedvelhetők, nem is tudom mit szólt volna a közönség ahhoz, hogy ha reálisan ábrázolják a legyeket. A sztori levezetésén is látszott azért, hogy egy „egyszerűbb” mesével van dolgunk és nem egy „pixari” eposszal.



A három kalandor kislégy, Scooter, Nat és I.Q.

 

Poénokban bővelkedik az animáció, de itt jön be a korosztályok különbsége. Míg mi mondhatni rezzenéstelen arccal néztük végig a filmet, addig a körülöttünk ücsörgő gyerkőcök megannyiszor felkacagtak a nézőtéren. A mese során próbálják velünk megszerettetni az amúgy valós életben kifejezetten nem népszerű, tehenészetek körül sűrűn előforduló legyeket, s ez némileg sikerül is, de le kell szögeznünk: nem a rovart, hanem a karaktert kedveljük meg végül. A lárvák avagy kukacok lehet, hogy jópofák, de nekünk a film végén is ugyanolyan csúszómászók, mint addig voltak.

 

A három főhősről folyamatosan az Alvin és a mókusok című mese jutott eszünkbe, hiszen a három légy jelleme (akár csak a három mókusé) sorban a következők: Nat kalandvágyó, felfedező kislégy, ha nem is olyan menő srác, mint Alvin, de ugyanolyan hirtelen cselekvő. Aztán ott van a tudós I.Q., aki szemüveget hord és tudományos magyarázatokkal kommentálja végig a mesét, hirdetve ezzel is, hogy ő okos, akárcsak Simon mókus. És persze ott van a harmadik légy Scooter, aki a gyomrának él, mindent megeszik amit talál, s életvitelének fontossági sorrendjében az első tíz helyén a kaja áll, ugye emlékeznek még a három mókus közül a zöldpulcsis Theodorra?



Az első legyek a Holdon

S tényleg ott jártunk a Holdon…

Volt szerencsénk megnézni a filmet Budapesten 3D-s verzióban. Így élvezetesebb a film, mint hinnénk. Repülhetünk légyként, hátra húzódhatunk a székbe a hatalmas rakéta kilövésekor, de ha súlytalanságot nem éreztünk, néha tényleg olyan volt, mintha az űrben lennénk.

A Holdraszállás "nagy" élményt nyújtott, hiszen kicsit tényleg elhittük, kicsit tényleg azt hittük, hogy mi vagyunk a kor Armstrongjai és megtesszük azt a kis lépést, ami hatalmas ugrás is egyben. Igazság szerint arra nem is emlékszünk pontosan, hogy mit csináltak a szárnyas főhősök a Holdon, annyira el voltunk foglalva a mi kis Holdraszállásunkkal.