Magyarországon még gyerekcipőben jár az önkéntesség

Az élet minden területén szükség van önkéntes segítőkre, az egészségügyi szférában is jól jön az önzetlen segítség. Dr. Farkas Péter, a celldömölki kórház igazgatója szerint ketté kell választani az egészségügyben az önkéntesség fogalmát. Vannak ugyanis szakképzett, s vannak civil önkéntes segítők is.

- Az önkéntes segítő megnevezés alatt olyan munkást értünk, aki szakképesítést akar szerezni az intézményben, s mialatt ő gyakorolja a hivatását, addig díjazást nem kap érte - folytatta az igazgató. - A kórházak szűkös anyagi helyzete miatt egyre több ilyen segítő dolgozik az intézményekben. Hozzánk például egy rezidens orvos jár hetente szolgálatot adni. Ezenkívül vannak olyan civilek, akik önzetlenül próbálnak meg segíteni a betegeknek, ám erre a mi intézményünkben kevés a lehetőség. Ha az utcáról bejön valaki, s felajánlja a segítségét, nem biztos, hogy igényt tudunk rá tartani. A betegágynál való segítéshez ugyanis előképzettség is kell. -

Az igazgató hozzátette, alapismeretek nélkül lehet, hogy a segítség többet árt a betegnek, mint amennyit használ. Úgy vélte, hogy a legjobb az lenne, ha szervezett formába tömörülnének az önkéntesek, s a szervezetnél alapismereteket is kapnának a szakszerű segítségnyújtásról.

- A Markusovszky kórházban jelenleg is vannak önkéntes segítők - tudtuk meg Molnár Erzsébettől, az intézmény ápolási igazgatójától. - Az önkéntes segítői hálózatunknak több éves múltja van - fűzte hozzá az igazgató. - Vannak egyéni segítőink, akikkel szerződést kötünk, s utána legálisan bejárnak az intézménybe hetente akár többször is segíteni. Közöttük vannak olyanok, akik miután felgyógyulnak egy súlyos betegségből, segítenek a hasonló betegségben szenvedőknek. Az ápolási osztályra például jár olyan önkéntes, aki hetente egy alkalommal másfél órán át felolvas a betegeknek, s meghallgatja a panaszaikat. -

Azon túl, hogy az önkéntesek lelki támaszt nyújtanak, más módon is sokat tehetnek. Segítenek például az étkezésben, a bevásárlásban, a telefonálásban, vagy elkísérik istentiszteletre a betegeket. - Nemcsak egyénileg segítenek az emberek, hanem szervezett formában is - emelte ki az igazgató. 

A karitász, a Máltai Szeretetszolgálat és az evangélikus egyház tagjai is sokat segítenek. Odafigyelnek a betegekre, foglalkozást tartanak nekik, így  pár órára elvonják a figyelmüket a gondjaikról. Önkéntesekre a legnagyobb szükség a krónikus belgyógyászati, az onkoradiológiai és az ápolási osztályon van. A segítők létszáma állandóan változik, hiszen van, akinek a szabadideje, van, akinek a türelme, s akad olyan is, akinek az energiája fogy el.

- A Máltai Szeretetszolgálatnál is várják az önkénteseket - árulta el dr. Asbóth Mária, a szombathelyi csoport vezetője, aki maga is 20 éve végez önkéntes munkát. - Általában 40-45 segítőnk van - mondta a vezető, a létszám folyamatosan változik. Többféle tevékenységhez várjuk az önkénteseket. Akadnak nálunk olyanok, akik lelkileg tudnak támaszt nyújtani, s vannak olyanok, akik más módon segítenek. Például beszerzik az idős emberek gyógyszereit vagy segítenek a bevásárlásnál. S jelentkeznek olyanok is, akik felajánlják a segítségüket, különféle tárgyi eszközöket, élelmiszereket. Emellett jogi segítséget is tudunk nyújtani. -

Dr. Asbóth Mária szerint hazánkban sokan segítenek önzetlenül a másikon, s a fiatalok között is egyre nagyobb divat az önkéntesség. - Összetett a munkánk - osztotta meg velünk gondolatait a vezető. - Sosem felejtem el a 2002-es évet, amikor az árvíz sújtotta területen segítettünk. Egy kórházban sürgősségi osztályt alakítottak ki azoknak, akik elvesztették otthonukat. A nővérek, orvosok ellátták őket, ám ennél többet nem tehettek. Körülbelül 60 olyan idős ember lehetett az osztályon, akik elvesztették azt, amiért egy életen át dolgoztak. Mi nem tettünk mást, csak leültünk az ágyaik mellé, s meghallgattuk a történetüket. Időt ajándékoztunk egymásnak, s az, hogy kibeszélhették magukból a gondjaikat, segített a gyógyulásukban is. Akkor a kórházban felajánlották, hogy felvesznek minket, mert szükség van a lelki gyógyulásra is. Mi a keresztény értékrendet valljuk, s úgy véljük, hogy istentől kapjuk a munkánkhoz az erőt, melyet tovább kell adnunk.