Meg lehet-e élni ma a háztájiból?

Meg lehet-e élni a háztájiból? A 34 esztendős Kálmán István példája is azt bizonyítja, hogy igen. A kérdés már csak az: vajon miért nincsenek követői az ifjú gazdálkodónak? Elvégre a falu nem csak lakó-, de munkahely is lehetne.

Nagy Ildikó

 - Hogy van-e valami, amit szívesebben csinálnék? - kérdez vissza a telekesi ház konyhaasztalánál - Kálmán István.
 
- Na, igen: szívesen lennék góré. Olyan, aki kevés munkával sok pénzt keres - jegyzi meg mosolyogva.

De nem is kell magyarázkodnia, a szeme csillogásából is értjük, hogy viccelt. Mert számára így kerek a világ: szántófölddel,  fóliasátorral, málnával, gesztenyefákkal,  tyúkokkal, kakasokkal, malacokkal. A háztájival. És ezt a világot tovább kerekíti és  az a tény, hogy az ifjú gazda 34 esztendős, és azon kevés fiatal közé tartozik, aki lát fantáziát a gazdálkodásban.

István a vépi mezőgazdasági szakképző iskolában végzett növénytermesztő-gépész szakon. A gersekaráti téeszben traktorosként kezdte a szakmát, majd dolgozott mezőgazdasági vállalkozásnál, végül a saját lábára állt. Vegyes gazdaságában hét hektár földet művel - árpát, búzát, zabot termeszt - , az udvarán  öt-hat kakas őrzi a hatvan kapirgáló tyúkot, az ólakban pedig  hat malac és nyolc hízó várja a napi kétszeri etetést. Aztán ott van még a hegy a szőlővel és a gesztenyefákkal, a kiskert a zöldségekkel meg a málnával, na, és persze a fóliasátor.

Istvánnak sokat segít édesanyja, Mária, és  hogy-hogy nem   óvó- és tanítónői diplomával rendelkező felesége sem kényeskedik, ha munkáról van szó. Igaz, neki most más feladatai vannak: a hároméves Péter Szabolcs mellé ugyanis nemrégiben megérkezett a kistertvér: Csaba István.
 
- Reggel háromnegyed hatkor kelek, aztán megetetem az állatokat. Hetente kétszer átjárunk a körmendi piacra: krumplit, tojást, hagymát, zöldségeket árulunk - meséli, hogyan indul egy napja.

Piac után jólesik az ebéd, délután pedig kezdődik a második műszak: amit  a természet rendje, vagy épp a nagyfőnök (időjárás) diktál. A házi tojást keresik, a hízók is elkelnek, nyáron pedig a zöldség, gyümölcs hozza pénzt. Sok kicsi pedig sokra megy, főleg, ha okosan beosztják.
 
- Élelmiszerre szerencsére nemigen költünk. Csak lisztet, cukrot, kenyeret, vegyiárut, ruhát, cipőt veszünk. A húst és a zsírt magunk állítjuk elő, a savanyúságnak és a lekvárnak való is megterem - mondja büszkén Mária, aki tősgyökeres telekesiként még jól emlékszik azokra az időkre, amikor minden falusi portán volt állat.

- Persze van, hogy nekikeseredik az ember. Egyszer olyan vihar volt, hogy a jég és a szél szétszagatta a fóliasátrat, és az összes paprika, paradicsom, uborka odalett - emlegeti fel a nehéz időket István.

A fiatal gazda leginkább azt szereti, hogy a maga ura. Örömét tovább tetézné, ha a gazdálkodás kevesebb papírmunkával járna, és persze alacsonyabb üzemanyag- és növényvédőszer árakkal is örömest megbékélne - teszi hozzá halkan.

- Akinek fél hektár földje van, az nem mondhatja magáról, hogy munkanélküli - idézi a Makovecz Imrétől hallott mondatot dr. Molnár Rezső, Vas megye nyugalmazott igazgató-főállatorvosa. Közben egyik szeme sír, a másik meg nevet.

Örömmel hallgatja a telekesi gazdálkodó történetét, ugyanakkor mérhetetlenül bosszantja, hogy csak elvétve találkozhatunk Kálmán Istvánhoz hasonlóan gondolkodó falusi emberrel. Amikor nyugállományba vonult, megfogadta: tudása, ideje és energiája nagy részét arra fordítja majd, hogy gazdálkodásra buzdítsa a falun élő embereket. Ígéretét beváltotta: az elmúlt néhány évben számtalan vasi település kultúrházában beszélt már a falusi gazdálkodás fontosságáról, a háztáji termékek előnyeiről.
 
- A falu régen nem csak lakóhely volt, hanem munkahely is. Ma urizáló világot élünk: a paraszt szónak negatív zöngéje van, földek hevernek parlagon, és az egykori 2,5 millió szarvasmarhából mára alig 700 ezer maradt az országban. Pedig a magyar termőtalaj nagy kincs. Olyan, mint az osztrákoknak a síparadicsom vagy a horvátoknak a tenger. És  mi nem használjuk ki. Ebben az országban a tenger és a déli országok  gyümölcsein kívül mindent meg lehetne termelni - mondja nem kis indulattal a hangjában dr. Molnár Rezső.

A nyugalmazott főállatorvos hangjából azért némi optimizmus is kicseng. Mint mondja, bizakodik, és reméli, hogy az új kormány fontosnak tartja majd a családi gazdaságok gyarapításátés a gazdálkodás jelenleg rendkívül bürokratikus és sokszor indokolatlanul szigorú szabályrendszerének lazítását.

A reménykedésnek egyébként van alapja: a közigazgatási egyeztetésen ugyanis már az előző kormány ténykedése idején  túljutott az a rendelettervezet, amely a kistermelői élelmiszerelőállítás és értékesítés szabályain lazítana. A több hazai civil szervezetek által kezdeményezett jogszabálymódosítás lényege az, hogy a jövőben a kistermelői feldolgozott élelmiszerek a helyi boltokba és éttermekbe is bekerülhessenek. A jogszabálytervezet szerint az ötven kilométeres körzetben található kereskedelmi és vendéglátóegységek mindegyike helyinek minősülne.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!