Olajütés Szalafőn: ma már inkább turisztikai látványosság

Aranka néni a meleg konyhában házi pálinkával kínál, s míg a házigazdánk, Gergócs Miklós megérkezik, beszélgetünk. Kiderül, hogy a Jakosa család több generáción át művelte az olajütést. Korábban még főleg a megélhetés miatt. Mivel a zárt közösségben, a kedvezőtlen talaj és éghajlati viszonyok között minden lehetőséget ki kellett használniuk, hogy meglegyen a napi betevő. Az olajütéshez szükséges eszközöket is a család készítette el, s mire nagyobb vállalkozásba foghattak volna, jöttek az ötvenes évek, vele pedig  a kitelepítés és az államosítás.
 
- Csaknem két év száműzetés jutott ki családomnak a Hortobágyon, végül  1957-ben térhettek vissza a faluba. A megmaradt gépek egy részét visszavásárolhatta a nagyapám - ezt már Miklós mondja, akivel az olajütés helyszínére megyünk. A bemutató rövid és hatásos: a tisztított tökmagot a darálóba önti, majd forró vízzel összegyúrja. Ezután sót ad hozzá és következik a hevítés, más szóval a pirítás. Ennek hatására az olaj  megolvad, könnyebben folyik. Az utolsó fázis az ütés: Miklós formázóba teszi a masszát, majd préseli. A  művelet végén ott a csillogó tökmagolaj és a szintén hasznosítható pogácsa.

- Főleg akkor ütök, amikor egymást érik itt a turisták. A napi megélhetéshez már kevés az olajütés, de mindenkit veszteség érne, ha feledésbe merülne - folytatja Miklós, aki jól felkészült az őrségi népi étkezés témakörében is. Mint mondja, az Őrség nagy átalakuláson ment át és nem mindig előnyére. Az egykori önellátás fellazult, a téeszesítés nem jött be, a mostani helyzet pedig nem igazán ad okot a derűre.

- Több lábon kell állni - summázza, hozzátéve: szerencsére az Őrségi Nemzeti Park (ŐNP) segít éltetni e termelési kultúrát.

Ezt erősíti meg az ŐNP osztályvezetője, Kevy Albert is.

- Érdekes folyamatnak lehetünk tanúi. A kis paraszti, majd annak nyomán a háztáji gazdálkodás szerkezete  gyökeres változásokon ment át az elmúlt évtizedekben. A háztáji kiskertek végén megbújó olajtökök mennyisége csökkent, s ezzel csorbult a hagyományos, tájjellegű termékszerkezet is. A mégis kitartó családok a megtermelt olajtököt kimagozták, majd a kiszárított magokat a tökmagolaj-ütőkbe vitték. Ugyanúgy, mint régente a megtermelt gabonát a malomba - mondja Kevy Albert, megjegyezve: az olajütőkben előállított tökmagolaj elsődlegesen a családi belső ellátást szolgálta. A régi tökmagolajütők mai használata, mint például a Jakosa-portán, a turisták körében csodálatra méltó tevékenységet jelent. Büszkék arra, hogy egy máig élő hagyomány részesei lehetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy egzisztencia építhető az olajütésre, de a hagyomány legalább fenntartható.

- A kis manufaktúrákban történő olajütés is hozzájárult az Őrségről alkotott kedvező kép kialakításához - folytatta az osztályvezető. - A  helyi gasztronómiában a tökmagolaj ízesítőként való használata indította el természetes módon az őrségi tökmagolaj nimbuszát. Természetesen ennek voltak és vannak gazdasági és ezzel összefüggően turisztikai folyományai is. Hiszen a jellemzően háziipari, manufakturális szinten lévő tökmagolaj-sajtolás kiegészítő jövedelmet jelenthet egy-két családnak. És, megfelelő csomagolással, helyben fogyó turisztikai termékké nőtte ki magát. Gusztusos üvegcsékbe töltve, éttermekben salátaöntetként, vagy éppen a sikeres tökfesztiválok alaptermékeként ma már az egész tájékon fellehető.  

Miben segítheti az itt élőket a nemzeti park akkor, ha olajat kívánnak ütni?

Kevy Albert: - Az olajtök termesztést és az olajütést és annak értékesítését az Őrségben jellemzően családok, családi méretű vállalkozások végzik. A park igazgatóságának alapvetően a természeti értékek megőrzése  és bemutatása a feladata. A térség egyik meghatározó intézményeként, lehetőségeiből adódóan és céljaihoz illeszkedően, próbálja segíteni a tájjellegű, helyi hagyományos termékek megjelenését is - halljuk.

A szakember mindezt azzal egészíti ki, hogy a nemzeti parki termék védjegyrendszer majdani bevezetésével próbálnak néhány, a tökmagolajhoz hasonlóan emblematikus minőségi terméket fókuszba helyezni. Jövőre már a IX. Tökfesztivál népszerűsítheti a tájék kincsét.