Öngyilkos írását elemeztették a vasi grafológussal

- A grafológus az emberi lékekkel foglalkozik az íráson keresztül, míg az írásszakértő azt elemzi, hogy két írás egyezik-e - tisztázza rögtön a sokszor félreértett fogalmakat Zsuzsa. Hozzáteszi: sokszor összekeverik a két foglalkozást, ezért már az elején szeretné eloszlatni a félreértéseket. 

 - Az élet hozta úgy, hogy ezt a hivatást választottam - folytatja Zsuzsa. - A Vas Népében láttam meg a hirdetést, hogy tanfolyam indul grafológusoknak. Azt sem tudtam, hogy mit is jelent ez pontosan. Felhívtam őket, megtetszett, s azóta ekörül forog az életem. Nagyon sokan felkeresnek, például olyanok, akik pályaválasztás előtt állnak, párkapcsolati problémákkal küzdenek, megfelelő munkatársat keresnek vagy egyszerűen csak kíváncsiságból jönnek. 

Zsuzsa hozzáfűzi: a betűk, az összekapcsolódási mód, a méret, a sorvezetés elárul minden. A vendégeitől általában azt kéri, hogy legalább egy A4-es lapot, levélformában írjanak tele, s írják alá a nevüket is. Ebből ő már mindent meg tud állapítani. Minket is beavat a tudományába, így kiderül, hogy aki szögesen ír, az makacs ember, olyan, aki elvárja, hogy alkalmazkodjanak hozzá, de ő nem alkalmazkodik senkihez. 

Akinek hullámzik az írása, az elmenekül a problémák elől, de nagyon jó empatikus készséggel rendelkezik. Akadnak olyanok is, akik nyomtatott betűkkel írnak, őket nagyon nehéz kiismerni, nem szívesen vállalják önmagukat.  

- Sokszor mondják azok, akiknek az írását elemzem, hogy végre más megvilágításból is látják az adott problémájukat - mondja a grafológus. - Sok érdekes esettel találkozom a munkám során. Volt olyan, hogy egy halott ember korábbi írását elemeztették velem, mivel a családja nem tudta feldolgozni, hogy szerettük öngyilkos lett. Amikor megnéztem az írását, láttam benne, hogy az illető már akkor készült a halálra, amikor azokat a sorokat írta.  



Kopcsándiné Vörös Zsuzsa elárulta, hogy egy grafológus előtt nem szívesen írnak az emberek

Fotó: Benkő Sándor

Aztán sokszor jönnek hozzám olyan párok, akik a nagy nap előtt állnak. Kíváncsiak arra, hogy megbízhatnak-e egymásban. Erre nem tudok válaszolni, a betűk csak azt árulják el, hogy az illető szeret-e flörtölni vagy csapodár-e. A kérdés itt mindig az, hogy a másik tolerálja-e ezt a viselkedést. Most egy újabb érdekes feladattal bíztak meg, egy festményen kell megkeresnem, hogy ki is festette a képet. Még nem tudom, hogy milyen módszerrel oldom meg ezt a feladatot. 

Próbaképpen Zsuzsa elé teszem a leírt soraimat, hogy mondja el, mit is lát benne. Kíváncsi vagyok arra, hogy meglátja-e a személyiségem. Rögtön sorolja a jellemzőimet: nem szeretem a korlátokat, kíváncsi ember vagyok, nem szívesen alkalmazkodom, s még sorolhatnám. Mindent eltalált. 

- Ha meghallják, hogy grafológus vagyok, nem szívesen írnak előttem az emberek - árulja el.  - Szerintem az, aki nem meri vállalni az írását, önmagát sem vállalja fel, s az élettől is elzárkózik. Én segíteni próbálok az embereknek. Általában olyanok keresnek fel, akik válaszút előtt állnak. A világ  folyamatosan változik, nekünk pedig nap mint nap rengeteg döntést kell meghoznunk. Én abban segítek, hogy az emberek rájöjjenek, mi a legmegfelelőbb megoldás számukra.