Többszintű álomvilág: Eredet - filmajánló

Christopher Nolan (a film rendezője) egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a filmnek aktív utóélete lenne, az emberek beszélnének róla. A filmes kritikák és blogbejegyzések hozzászólásait nézve, bejött amit Nolan akart.

Kedden alig volt szabad ülőhely a moziban, talán 5-10 szék állt üresen arra az izgalmas két és fél órára, amit a film ígért. „Többszintű logikai lépcsőkre épít a film, figyelj oda, mert lemaradhatsz!” – intettek óvva barátok a mozizás előtt, aztán elkezdődött a film, szép lassan megértettük, hogy mi zajlik a vásznon, felvettük a fonalat. Több olyan jelenet is van a filmben, amelyekre, ha kicsit nem figyelünk oda telefonos matatás, kukoricaszedegetés vagy egyéb miatt, akkor kicsit elveszettnek érezhetjük magunkat, tényleg le lehet maradni apró információkról, amik a film utáni: „Akkor ez most hogy is volt?” értelmezésekkor fontosak lennének.

Mindig is nehéz úgy írni egy filmről, hogy nem árulunk el fontos említendő részleteket belőle, de megkímélnénk a sztori csattanóinak megismerésétől azon olvasóinkat, akik még nem látták a filmet. Így példaképp elmondható, hogy a film utolsó jeleneténél szinte az egész nézőtér együtt suttogta ugyanazt, vártuk, hogy megtörténjen – hatott a nézőkre a történet.

A sztori
Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) profi a szakmájában, a hadsereg fejlesztette mesterséges álmok világában. A rendszer nagyon egyszerű, egy személlyel összekapcsolódva annak agyába alkotnak egy világot, amit az egyén valósnak hisz, viszont a profik, az alkotók (álmodók), vagy ahogy a filmben nevezik inceptorok tisztában vannak mindennel, s az egyén legféltettebb titkait is könnyedén megszerezhetik. Cobb profi, ipari kémkedésre használja tehetségét, keresett bűnöző, de egyben magányos férfi is, hiszen óvatlan volt a múltban.

Talán még annyit elárulhatunk, hogy a Cobb belevág élete egyik legnehezebb feladatába, azaz elvállalja, hogy csapatával elültet egy gondolatmagot, aminek eredményeképp egy világméretű monopólium leendő örököse (Cillian Murphy) fel akarja majd darabolni cégbirodalmát.

Miért tetszett?
A film logikai felépítése egyesek szerint nagyon jól eltereli a figyelmet minden hibáról, nem megmagyarázott eseményről – ez valahol igaz, hiszen agyunk pörgött, továbbgondoltuk, variáltuk, értelmeztük – viszont történetében és megvalósításában aligha kellett volna több cselekményt zsúfolni a filmbe, így is sikereket ért el a kritikusok és a nézők körében – sokan elmélkedtek a film után, keresték a válaszokat, elmondták teóriájukat, stb.

Jó lassítások jó időben, jó zenével (Hans Zimmer), helyenként látványos harcjelenetek, s a film az első óra után szinte megállás nélkül pörgött. Annyira magyaráztak el mindent, amennyire kellett, s csak pár helyen maradt homályos a sztori, ami lehet, hogy csak azért alakult így, hogy tényleg beszéljenek róla, megpróbálják utólag értelmezni – jelezzük, hogy egy újranézést és össznépi eszmecserét követően ez sikerül is (a fórumokat látva). És az, hogy a valós idő az álomban hatványozottan jelenik meg, ámulatba ejtett minket. A valós életben eltöltött órákat egy bizonyos szint után évtizedeknek élik meg az álmodók.

Sokan említik az Eredetet egy lapon a Mátrixszal, persze lehetne hasonlóságokat keresni, de mi ezt nem tennénk, inkább szorítkoznánk arra, hogy legutóbb a Mátrixnál ábrázolták ennyire ütősen a valóságnak hitt valótlant. A számítógépek alkotta világban élő emberi tudatok sztorija lényegesen túlszárnyalta annak idején azt a szintet, amit például az öntudatra ébredt mesterséges intelligenciájú robotok képviseltek a Terminátorban. Aztán az évek során jött egy-két film ilyen-olyan technikai megoldásokat felvonultatva, de szép lassan kifogyott a szusz a témából. Az Eredet is a technológián alapul, viszont ők nem kiáltottak speciális kütyük után, csupán egy szerkentyű bukkan fel időről-időre a filmben, de azt sem magyarázzák agyon - van, funkcionál, altat és összekapcsol.

Az Eredet számítógépe az emberi agy, a képzelt világ pedig nem más, mint az álom. Hogy hány szinten, és milyen mélyen lehet ebben a világban „kalandozni”, amíg eljutunk a nyers tudatalattiig, azt – elképzelhető – hogy majd filozófusok magyarázzák el nekünk, mint ahogy a Mátrix után is tették. Hogy végül ezzel kultuszt teremtenek-e? Még nem tudjuk, sokan ezt rebesgetik, mindenesetre mi felírtuk a beszerzendő DVD-k listájára, szeretjük az olyan filmeket, amelyek olyasmit mutatnak, amiben még nem volt részünk – vagy úgy érezzük, hogy ilyet még nem láttunk. Szeretjük az olyan filmeket, amelyek után csend van a nézőtéren, és az emberekben is, akik próbálják összegezni a látottakat és az utcára érve már egymás szavába vágva formálják meg véleményüket arról, hogy mi, mikor és hogyan is volt...

A film előzetese: