Tudomány a színpadon - új sorozat a WS Színházban

És akkor menjünk tovább az agora-működés nyomvonalán. A befogadott Lamantin Klub múlt pénteki debütálása fényesen sikerült, telis-teli házat hozott az első koncert a Krúdy Klubban. Hamarosan újabb - a velejéig színházi - debütálás következik.

A Viccel ütjük agyon címet viselő este (mondjuk, hogy) a próbafolyamatba enged bepillantást: a színészek visszajátszanak, újrajátszanak - és ezzel fel is oldanak - egy-egy próbaszituációt, konfliktust, ezúttal közönség előtt. (Vagyis ez már - majdnem - előadás. Vagy egészen az.) Majd meglátjuk a Krúdy Klubban. Aztán nemsokára eljön az első Profán szertartás napja (délelőttje): a csendes meditációra, az együvé tartozás átérzésére is alkalmat szeretne teremteni a színház. Minden profán szertartás alkalmával két vendég (kilétük meglepetés) beszél a közönség-közösség előtt hétköznapi örömeiről, gondjairól. Közben, ahogy a WS Színház műsorfüzete mondja: Zenét, verset hallgatunk együtt, kialakítjuk azt az aurát, mely templomokban annyira megszokott. Azt reméljük az így együtt eltöltött egy órától, hogy egy kicsit ki tudunk lépni a malomból, béke és nyugalom költözik belénk, érezhetjük azt, amit József Attila így fogalmaz meg: vannak itt, s te nem vagy idegen. Hát, úgy legyen.

Igen, most már kezdem elhinni, hogy beköltöztünk, hogy működik a csodapalota - annyira barátságosak, befogadóak ezek a terek, ugye? -; bár néha még elcsodálkozom, ha körülnézek , mondja Jordán Tamás csöndes mosollyal hétfőn este, percekkel a Tudomány a színpadon-premier előtt. És persze mindannyian tudjuk, hogy valójában most jön a neheze - izgalommal várjuk estéről estére a közönséget.

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

És akkor menjünk tovább az agora-működés nyomvonalán. A befogadott Lamantin Klub múlt pénteki debütálása fényesen sikerült, telis-teli házat hozott az első koncert a Krúdy Klubban. Hamarosan újabb - a velejéig színházi - debütálás következik.

A Viccel ütjük agyon címet viselő este (mondjuk, hogy) a próbafolyamatba enged bepillantást: a színészek visszajátszanak, újrajátszanak - és ezzel fel is oldanak - egy-egy próbaszituációt, konfliktust, ezúttal közönség előtt. (Vagyis ez már - majdnem - előadás. Vagy egészen az.) Majd meglátjuk a Krúdy Klubban. Aztán nemsokára eljön az első Profán szertartás napja (délelőttje): a csendes meditációra, az együvé tartozás átérzésére is alkalmat szeretne teremteni a színház. Minden profán szertartás alkalmával két vendég (kilétük meglepetés) beszél a közönség-közösség előtt hétköznapi örömeiről, gondjairól. Közben, ahogy a WS Színház műsorfüzete mondja: Zenét, verset hallgatunk együtt, kialakítjuk azt az aurát, mely templomokban annyira megszokott. Azt reméljük az így együtt eltöltött egy órától, hogy egy kicsit ki tudunk lépni a malomból, béke és nyugalom költözik belénk, érezhetjük azt, amit József Attila így fogalmaz meg: vannak itt, s te nem vagy idegen. Hát, úgy legyen.

Igen, most már kezdem elhinni, hogy beköltöztünk, hogy működik a csodapalota - annyira barátságosak, befogadóak ezek a terek, ugye? -; bár néha még elcsodálkozom, ha körülnézek , mondja Jordán Tamás csöndes mosollyal hétfőn este, percekkel a Tudomány a színpadon-premier előtt. És persze mindannyian tudjuk, hogy valójában most jön a neheze - izgalommal várjuk estéről estére a közönséget.

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

A Viccel ütjük agyon címet viselő este (mondjuk, hogy) a próbafolyamatba enged bepillantást: a színészek visszajátszanak, újrajátszanak - és ezzel fel is oldanak - egy-egy próbaszituációt, konfliktust, ezúttal közönség előtt. (Vagyis ez már - majdnem - előadás. Vagy egészen az.) Majd meglátjuk a Krúdy Klubban. Aztán nemsokára eljön az első Profán szertartás napja (délelőttje): a csendes meditációra, az együvé tartozás átérzésére is alkalmat szeretne teremteni a színház. Minden profán szertartás alkalmával két vendég (kilétük meglepetés) beszél a közönség-közösség előtt hétköznapi örömeiről, gondjairól. Közben, ahogy a WS Színház műsorfüzete mondja: Zenét, verset hallgatunk együtt, kialakítjuk azt az aurát, mely templomokban annyira megszokott. Azt reméljük az így együtt eltöltött egy órától, hogy egy kicsit ki tudunk lépni a malomból, béke és nyugalom költözik belénk, érezhetjük azt, amit József Attila így fogalmaz meg: vannak itt, s te nem vagy idegen. Hát, úgy legyen.

Igen, most már kezdem elhinni, hogy beköltöztünk, hogy működik a csodapalota - annyira barátságosak, befogadóak ezek a terek, ugye? -; bár néha még elcsodálkozom, ha körülnézek , mondja Jordán Tamás csöndes mosollyal hétfőn este, percekkel a Tudomány a színpadon-premier előtt. És persze mindannyian tudjuk, hogy valójában most jön a neheze - izgalommal várjuk estéről estére a közönséget.

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

A Viccel ütjük agyon címet viselő este (mondjuk, hogy) a próbafolyamatba enged bepillantást: a színészek visszajátszanak, újrajátszanak - és ezzel fel is oldanak - egy-egy próbaszituációt, konfliktust, ezúttal közönség előtt. (Vagyis ez már - majdnem - előadás. Vagy egészen az.) Majd meglátjuk a Krúdy Klubban. Aztán nemsokára eljön az első Profán szertartás napja (délelőttje): a csendes meditációra, az együvé tartozás átérzésére is alkalmat szeretne teremteni a színház. Minden profán szertartás alkalmával két vendég (kilétük meglepetés) beszél a közönség-közösség előtt hétköznapi örömeiről, gondjairól. Közben, ahogy a WS Színház műsorfüzete mondja: Zenét, verset hallgatunk együtt, kialakítjuk azt az aurát, mely templomokban annyira megszokott. Azt reméljük az így együtt eltöltött egy órától, hogy egy kicsit ki tudunk lépni a malomból, béke és nyugalom költözik belénk, érezhetjük azt, amit József Attila így fogalmaz meg: vannak itt, s te nem vagy idegen. Hát, úgy legyen.

Igen, most már kezdem elhinni, hogy beköltöztünk, hogy működik a csodapalota - annyira barátságosak, befogadóak ezek a terek, ugye? -; bár néha még elcsodálkozom, ha körülnézek , mondja Jordán Tamás csöndes mosollyal hétfőn este, percekkel a Tudomány a színpadon-premier előtt. És persze mindannyian tudjuk, hogy valójában most jön a neheze - izgalommal várjuk estéről estére a közönséget.

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

Igen, most már kezdem elhinni, hogy beköltöztünk, hogy működik a csodapalota - annyira barátságosak, befogadóak ezek a terek, ugye? -; bár néha még elcsodálkozom, ha körülnézek , mondja Jordán Tamás csöndes mosollyal hétfőn este, percekkel a Tudomány a színpadon-premier előtt. És persze mindannyian tudjuk, hogy valójában most jön a neheze - izgalommal várjuk estéről estére a közönséget.

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

Igen, most már kezdem elhinni, hogy beköltöztünk, hogy működik a csodapalota - annyira barátságosak, befogadóak ezek a terek, ugye? -; bár néha még elcsodálkozom, ha körülnézek , mondja Jordán Tamás csöndes mosollyal hétfőn este, percekkel a Tudomány a színpadon-premier előtt. És persze mindannyian tudjuk, hogy valójában most jön a neheze - izgalommal várjuk estéről estére a közönséget.

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

És a közönség jön, rendületlenül. Úgyhogy tényleg vegyük a kezünkbe azt a bizonyos kiskanalat, és kóstoljuk meg - elsőként az ókori pudingot. Mert miközben a földszinti - és megint telt házas - stúdiószínpadon a Herda Pityu (Bajomi Nagy György), a Banda Lajos (Orosz Róbert) és a Krekács Béla (Horváth Ákos) A Herner Ferike faterja-előadás-ban minden erejüket latba vetik, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, az emeleti Márkus Emília-teremben dr. Németh György ókortörténész egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE Történeti Intézet ókortörténeti tanszékének vezetője - és, amint az hamarosan kiderül, például a Barcelonai Királyi Akadémia levelező tagja - az ókori átoktáblák rejtelmeibe igyekszik bevezetni a közönséget. (Ide is hozni kell vagy tíz pótszéket.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Jordán Tamásnak a halhatatlan Öveges professzor tévés fizikai kísérletei adták az ötletet: költözzön be a színházba a tudomány is. Bár - mint mondja - Öveges professzor tévés szerepléseiben nem is a sok kísérlet, nem is maga a fizika, hanem a professzornak választott tárgyához való viszonya , egy csodálatos személyiség megnyilvánulása volt a legmegragadóbb számára.

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

A Tudomány a színpadon-sorozat szerkesztését Lukácsi Béla, a Magyar Rádió tudományos szerkesztőségének vezetője vállalta, aki nemcsak azért választotta az első vendégnek Németh Györgyöt, mert Szombathelynek gazdag ókori múltja van - pl. igazi, görög nyelvű átoktáblát őriz Pannóniából a Savaria Múzeum -, hanem azért is, mert az ókor az ő előadásaiban mindig izgalmas, érdekes, meghökkentő és nagyon emberi . Az a minimum, hogy kiválóan ismeri az ógörög (meg a latin, plusz néhány élő) nyelvet.

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)

És hogy mi az az átoktábla? Feliratos, kicsi ólomlemez (az első ismert példány i. e. 550 körül készülhetett), amely arra szolgált, hogy szomszédok, ellenségek, üzleti partnerek természetfeletti erők működésbe hozásával, azaz mágiával befolyásolják (hát igen: negatív módon) a célszemélyek egészségét, sikereit, szerelmi életét - és így tovább. (Ha meggondoljuk, a virágzó ókori átoktábla-üzletág nem tűnt el, csak átalakult: kései nyomai blogbejegyzésekben és a nyilvánosságnak szánt sms-ekben néha jól fölismerhetők.)