Újra Remeteidő

Az alkotás nem került be a versenyfilmek közé, ám ez semmit nem von le a filmkészítők - Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor - érdemeiből. A versenyen kívüli dokumentumfilmeket a Bem moziban láthatják az érdeklődők. A nyitónapon nem rohamozták meg a filmszínházat. Az első blokk filmjei, köztük a Remeteidő, családias közönség, jobbára vasi kötődésű nézők előtt peregtek. Elsőként Békéssy Olga 23 perces, Szocialista erkölcsbe ütköző című dokumentumfilmje, amely Kovács Erzsi táncdalénekes és Szűcs Sándor válogatott futballista tragikus szerelmét dolgozza fel, az Aranycsapat játékosai, Grosics Gyula, Szusza Ferenc, s az énekesnő visszaemlékezései alapján. A tehetséges labdarúgót disszidálási kísérlet miatt 1951-ben kivégezték. Ezt követi Bernáth Milán filmje, a Patyika spulni, amely egy roma közösség életét és lakókörnyezetét mutatja be 12 mozgalmas percben. Nehéz eldönteni, hogy a rendező a humorra vagy a cinizmusra épít-e? A végeredmény így is, úgy is groteszk, minthogy a történet az emberi nyomorra alapoz.

S végül a vasi Remeteidő, melyet már ismerhet a helyi közönség. Benyomások Devecz Oszkárról, Pusztaszentpéter utolsó lakosáról, aki a technokrata, fogyasztói társadalomból kirekesztődve, önként vállalt remeteségben élte mindennapjait. (Devecz Oszkár röviddel a forgatás után meghalt.) A 33 perces dokumentumfilmben a realisztikus képi elemek mellett a rendezői fantázia is teret nyer. Az álomszerű töredékképeken fel-felsejlik egy nőalak. A síron túl is élő, vágyakozó szerelem illúzióját keltő képsorok oldják a nehezen emészthető filmszociográfiai pillanatképeket, és a Remeteidő zenei betétjei is kiváló ellensúlyozók.