A horvát ősök nyomában - Ünnep volt a disznóvágás Szentpéterfán

2017. február 05., 14:50 szerző: Civil Tudósítónktól
komment
Szentpéterfa - Február első szombatján az ország nagy részén a januári hónak már nyoma sincs, a határban zöldellnek az őszi vetések.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Szentpéterfán reggelre maradt még a pénteki vastag ködből néhány vékonyabb foszlány, és a hó ronggyá tépett lepedőként takarja a kerteket. Éjszaka ugyan kissé fagyott, de nappalra nyolc fokot is ígért az időjós.

Németh Miklós és Dezső Vilmos

A korai derengésben tíz ember érkezett a falusi portára. Felbuzdulva a tavalyi sikeres eseményen másodízben állt össze önkéntes alapon a disznóvágó team.

Néhány nappal előtte tartottak taktikai megbeszélést arról, hogy miképpen is történik a hagyományos disznóvágás, hogyan osztják meg az előkészítés és a lebonyolítás feladatait. Ki hozza az üstházakat, üstöket, tüzelőt, bontó asztalt, húsdarálót töltőt és az egyéb kellékeket.

Karajra bontás elektromos szúrófűrésszel

Ki bont, ki darabol, darál, fűszerez, kever, tölt, főz, süt, és így tovább. Hogy minden olajozottan történjen.

Persze hajdan nem volt szükség előzetes taktikai megbeszélésre. Decemberben, januárban nem volt olyan hétvége, amikor a hajnali csendet nem a vágásra ítélt hízók visítása törte meg. Nem volt olyan ház, ahol nem vágtak disznót minden esztendőben. A házigazda előkészítette az eszközöket, pirkadatkor érkeztek a testvérek, rokonok, szomszédok. A bemelegítő pálinka után, nosza, neki a disznónak. Mindenki ismerte a munkamenetet, mindenki talált feladatot, és sok-sok tréfa, vidámság, itóka és nóta mellett két nap alatt a befejező munkálatok – zsírsütés, sózás, takarítás - is elkészültek. Ünnep volt a disznóvágás.

Főnek a töltelék alapanyagok

Csakhogy most a házigazda a Pinka Söröző, a Szentpéterfai Sport Egyesület, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, a Rétbirtokosság, mondhatni az egész faluközösség. A mai történet pedig arról szól, hogy ne merüljön feledésbe, hogyan készítettek a szüleink szinte egész esztendőre való élelmet a család számára szeretetteljes összefogással, nagy örömmel és vidámsággal.

Horváth Borbála és Soós Adrienn

A pálinkázás tisztelgés a halálraítélt előtt. Akár az ölés előtt, akár utána. Az ölés már nem a régi. Nincs birkózás, egetverő visítás, futás a megszökött hízó után, stb. Az elektromos sokkoló felgyorsítja a folyamatot, pillanatok alatt telik meg a vérfogó edény. Mérlegelés – 262 kilogramm élősúly. Péterfán horvát hagyományok szerint a leölt állatot „mellesztéssel" , azaz forrázással szabadították meg vastag téli szőrzetétől. Később a forrázást követően a magyaroktól átvett technikával, szalmával megsütötték a disznó bőrét, hogy a bontásnál könnyebben leváljon a testről, és a sütéstől jellegzetes aromát kapjon. A csapat módosított a hagyományokon, a gázperzselővel gyorsabban és egyenletesebben lehetett a szőrzetet eltávolítani és a bőrt szinte feketére sütni. Alapos mosás után derekasan megküzdöttek a csaknem három mázsás jószág rénfára emelésével, hogy könnyebb legyen a bontás. Régen a tisztára sikált ólajtón szedték szét a disznót orjára bontás módszerével. A most alkalmazott technika más. Németh Miklós böllér boszorkányos gyorsasággal nyitja meg hasi oldalon az állatot, és emeli ki a zsigereket, és a belső szerveket. A karajra bontást - a gerincoszlop hosszában történő elhasítását - elektromos szúrófűrésszel oldja meg. A kétfelé hasított állatot egy előkészített furgon platójára emelik, és elköszönnek az állatot felnevelő gazdától.

A további feldolgozás helyszíne a Gaál Krisztina által üzemeltetett Pinka Söröző terasza, ahol folyamatosan szól a lakodalmas muzsika, a horvát slágerek, és egyéb sokféle vidám zene.

Zsarnay Attila, Paukovits Imre és Horváth Ottó – húsdarálás gépesítve

A beszélgetők és a gyerekek a belső helyiségekben melegednek, poharaznak, játszanak.

Közben kint peregnek az események. Csatlakoztak még a feldolgozáshoz jó néhányan a sportkörösök, az önkéntes tűzoltók közül, a söröző terasza felbolydult méhkashoz vált hasonlóvá. Az előkészített öt katlanba a bontás sorrendjében kerülnek külön-külön a disznósajt, a véres hurka, a májas hurka alapanyagai. Minden a régiektől örökölt hagyományok szerint. Külön üstben fő a horvát tradícióknak megfelelő húsos káposzta, melybe a savanyított vagdalt káposzta közé kerül több egész fej hagyma, csülök, kövérkés húsok és bőrke bőséggel, babérlevél, sok paradicsomlé, bors, köménymag. Amikor megfő és tökéletesen összeadódnak az ízek, kap az egész üst egy lisztes, paprikás rántást. Dezső Vilmos – az egyik ötletgazda – szerint ez a húsos káposzta még nyolc-tíz napon keresztül szolgált a gazda családjának élelemként, és a disznóvágás résztvevői is kaptak kóstolót belőle.

Wágner Péter, Németh Miklós és Asztalos Isván – Kolbásztöltés

Munka közben egy kis élcelődés, kacagás, vidám fiatal és korosabb emberek úgy dolgoztak együtt, mintha mindig ezt tették volna. A feldolgozás közben egyforma darabokra vágták a pecsenyének valókat, feldarabolták daráláshoz a kolbászhúst, kisütéshez a zsírszalonnát. A húsdaráló már nem a hagyományos kézzel tekerős megizzasztó eszköz volt, hanem Nagy Ottó nemrégen beszerzett elektromos meghajtású gépe, amely tüneményes gyorsasággal aprította tökéletes finomságúra a kolbászhúsokat és a hurkák időközben megfőtt alapanyagait. Ezalatt már tepsiben sült a pecsenye, és Berti Feibl úr a szomszéd osztrák faluból – aki egyébként rendszeresen részt vesz a falu hasonló közösségi rendezvényein - modern pecsenye sütőin elkezdte megsütni a maga által beszerzett, osztrák hagyományoknak megfelelően készült kolbászokat.

Gyöngyösi András, Garger László és Németh János

És készülnek a töltelékek az öregektől ellesett receptek mintájára. A fűszerezést gyakorlottan, a becsült mennyiségek szerint, kóstolás alapján kiigazítva csinálják, és mehet a töltés. A kész kolbász, az abált véres és májas hurka gyorsan a tepsikbe kerül, és amint megsül, már érkeznek is az éhes vendégek. Többen a szomszédos osztrák falvakból. Van, aki éthordóval jön és hazaviszi a családnak a formális összegért megvásárolt porciót – sült hús, kétféle hurka, kolbász, sült burgonya és dinsztelt káposzta, vagy az említett horvát káposzta – többen a vendéglő asztalaihoz telepedve fogyasztják el családi, baráti körben. A bevétel ez esetben is az iskola, az óvoda eszköztárát hivatott gyarapítani.

Berti Feibl Ausztriából

Desszertet a kitelepült cukrászoktól lehetett venni, gyorsan fogytak a különböző krémesek és sütemények is.

A hagyományos ízek kavalkádja addig tart, amíg az utolsó szelet pecsenye, az utolsó tál káposzta gazdára nem talál. Az ünnepi hangulat megérdemelt, a közösség Szentpéterfán ismét együtt ünnepelt. Az időközben kisütő nap segített még oldottabbá tenni a légkört, fokozni a jókedvet.

Szöveg és fotó: László Antal

Civil Tudósítónktól

2017. február 05., 14:50 szerző: Civil Tudósítónktól

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...