Bánó István erdőmérnök bátran megálmodta a szabadságot

Ahogy belépünk az arborétum főbejáratán, Bánó István 2011-ben tölgyfából készült szobrával találkozunk. Ő már régóta odafentről álmodja tovább a szabadságot.

Bátran és korát megelőzve állított emléket 1956 hőseinek. Tette mindezt akkor, amikor talán még a nyílt sóhajtás is végzetes lehetett, ha valaki a történteket forradalomnak és szabadságharcnak érezte. Mi, mai 60-70 évesek akkor mit sem értettünk mindebből. Emlékképek bevésődtek katonákról, tankokról, sokunk szüleinek lakásában éjszakázó menekültekről, akik hajnalban aztán Szünöse major irányában Bucsunál átlépték az osztrák határt. A szülői intelmeket is megértettük, hogy erről nem szabad beszélnünk, mert nagy baj lehet belőle. Megtartottuk a fogadalmat, de igazából a miértjére kisgyermekként egy jó ideig nem jöttünk rá.

Lépkedünk a nedves avaron. Közben megelevenedik a történelem. Látogatóba érkeztünk, megkeresni a bátor tett helyét, az első, máig is élő tanúfákból készült 1956-os emlékművet. 1956, ha összeadjuk sorban a számokat, az pontosan 21. A szabadság felé vezető útnak súlyos, máig ható fájdalmas ára van. Sokan életüket áldozták a máért. Bátor és hősies kiállásukat elfeledni nem lehet. Fejet hajtani és emlékezni jöttünk a Kámoni Arborétum 1956-os emlékművéhez. 21 fotó, 60 év és egy fejhajtás a hősök és Bánó István emléke előtt.