2017.01.16. 20:35
Buksi kutya ajándéka Zoénak
Szombathely - Aki valaha is tartott házi kedvencet, bizonyára átélte azt a fájdalmat is, amit a szeretett lény elvesztése okozott. A hosszú együtt töltött évek során ember és házi kedvenc egymáshoz csiszolódik. Talán az összes állatfajta közül a kutya áll legközelebb az emberhez.
A Vas Népe január hatodikai számában megjelent, A semmi közepén című írás adta az indítékot arra egy nyolcvan éven felüli házaspárnak, Nemes Józsefnek és feleségének Ilona néninek, hogy szeretett kutyájuk ruháit és egyéb hagyatékát elajándékozzák. A fotón fedezték fel elpusztult kedvencük hasonmását. Azonnal döntöttek: megkeresik a módját, hogy az ajándék mielőbb célba érjen.
Soós Katalin, Soós Viktória, Nemes József és Zoé: közös az öröm Fotó: György István Péter
A lakásukon találkozunk a házaspárral. Az asztalon gondosan kimosott kutyaruhák, póráz és egyéb kellékek. A beszélgetés során fényképek és egy értékes naptár is előkerül kutyájukról, utóbbit az unokáktól kapták. Mikor a képeket nézegetjük, még ma is könnyet ejtenek érte. A Buksihoz fűződő történet első részét Józsi bácsi mondja el:
- A feleségem hetvenedik születésnapjára kapta a kutyát az unokáktól. Annyira megszerettük, hogy szinte családtagként töltött velünk 13 évet. Olyan jóságos állat volt, hogy sok ember szeretetet tanulhatott volna tőle. Amikor megláttuk a Vas Népében a képet, azonnal úgy döntöttünk, ő az a kiskutya, akire Buksi örökségét szívesen ráhagyjuk.
Nemes József és felesége, Ilona néni nagy becsben őrizték az elhunyt kutyájuk után maradt ruhákat Fotó: György István Péter
Nemes Józsefné, Ilona néni elcsukló hangon mesélt Buksi utolsó éveiről:
- A kutya nagyon sokat volt velem. Nem mehettem el hazulról, mert addig sírt, amíg haza nem jöttem. Amikor kezdett rajta elhatalmasodni a betegség, még mesét is mondtam neki, amikor etetgettem. Életének utolsó hónapjai nagyon megviseltek.
Aztán Józsi bácsival kocsiba szálltunk, irány a semmi közepe, Szombathely-Repülőtér állomás vasúti szolgálati lakása. Már sötétedett, a háziak mit sem sejtettek érkezésünkről. Józsi bácsi átadta Buksi ajándékát. Csillogtak a szemek, a szeretet legszebb megnyilvánulásának lehettünk tanúi. A Mikulás-ruhát ráadták Zoéra. Mintha ő is megsejtette volna, hogy nagy örömben lesz része. A hála hangjai is elhangzottak:
- Köszönjük a magunk és Zoé nevében! Még soha sem volt ruhája - mondta Soós Viktória, miközben a Mikulás-ruhába öltöztetett kutya a családtagok között kézről kézre járt.
György István Péter
