Ez a kő onnan érkezett, ahonnan egykor a horvátság

A Szentpéterfai Horvát Nemzetiségi Önkormányzat március 19-én a horvátok Szentpéterfára történő letelepítésének 470. évfordulójára emlékkő átadó és megszentelő ünnepséget szervezett.

Ennek előkészületeivel kapcsolatban Dr. Handler András nyelvész, középiskolai tanár, szentpéterfai néprajzos – az esemény ötletgazdája és szervezője – a következőket mondta el:

- A Szentpéterfai Horvát Nemzetiségi Önkormányzatnak már régóta dédelgetett terve, hogy valamilyen emlékművet állít a horvátok Szentpéterfára településének. Tavaly év elején elhatároztuk, hogy a 2016-os esztendő remek alkalom lesz erre, ugyanis az idetelepült horvátok első írásos emléke 1546-ból való, azaz 470 éves. A hivatkozott dokumentum egy bizonyos Pernezyth nevű intéző levele a nádorhoz, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a "Libertinusok Peterfalwán", akik kénytelenek voltak elhagyni régi hazájukat, és akik egyébként szabad emberként érkeztek ide, ugyanúgy adókötelessé váltak. A szándék megvolt, csak az anyagiak hiányoztak még a megvalósításhoz. Amikor a Horvát Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége kiírta a határon túli horvátok támogatásáról szóló pályázatát, egyértelmű volt, hogy ezzel pályázunk.

Várhelyi Tamás atya megáldja az emlékkövet Fotó: A szerző

- A pályázat pozitív elbírálását követően hozzá is láttunk a tervezéshez, szervezéshez. Elhatároztuk, hogy Horvátország azon részéből hozunk egy kőtömböt, ahonnan valószínűleg őseink származnak, és amelyet megvésetünk a megfelelő szöveggel. A rendelkezésre álló források szerint őseink Horvátországból a törökök, az éhínség, a pestisjárvány elől menekülve, az akkor az Erdődy család tulajdonában lévő Moszlavinából települtek át a család másik birtokára, a monyorókeréki (Eberau) uradalomba, amelyhez Szentpéterfa is tartozott. Moszlavinát 1545-ben foglalták el a törökök, tehát ez után indultak útnak a horvát családok.

- Felvettük a kapcsolatot az egykori Monoszlói uradalomhoz legközelebb eső kőbányával, és onnan szállítottunk haza egy gránit tömböt, amelybe aztán Mészáros Imre kőfaragó véste a legfontosabb információkat horvát és magyar nyelven.

Dr. Silvija Pisk Zágrábi történész professzor

Az vasárnapi ünnepségen a Ljubičica Női Kórus előadását, és a leleplezést követően a falu plébánosa megáldotta az emlékművet.

A pályázat támogató nevében dr. Gordan Grlić-Radman horvát nagykövet köszöntőjében elmondta, hogy mindig örömmel érkezik Szentpéterfára. Nagy figyelemmel kíséri a gradistyei horvátok közösségeit, és szorgalmazza ezeknek szervezeti egységbe történő összefogását. Ígérte: a közeljövőben lejáró mandátuma után is visszalátogat majd Szentpéterfára, és a települést az őt követő nagykövet figyelmébe fogja ajánlani. A horvát-magyar kapcsolatokról tömören azt mondta, hogy Magyarország és Horvátország sokkal több, mint szomszédság.

Balról: Dr. Handler András,  V.Német Zsolt államtitkár, Skrapitsné Jurasits Ágnes polgármester, Gordan Grlic-Radman horvát nagykövet, Skrapitsné Tímár Anna a Szentpéterfai Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke

Az ünneplő közönséget köszöntötte a település parlamenti képviselője, V. Németh Zsolt államtitkár is. Szavai szerint Szentpéterfán a hagyományokat nem megőrzik, hanem megélik, nem hamvakra vigyáznak, hanem a tüzet rakják.

A program a művelődési házban folytatódott, ahol Dr. Handler András felvezető gondolatai után az áttelepülés történelmi hátteréről tartott előadást dr. Silvija Pisk, a Zágrábi Tudományegyetem történésze, aki egyben a Moszlavinai Történelmi Egyesület elnöke is. A műsorban közreműködő a Koprive tamburazenekar három saját szerzeményű, Szentpéterfáról, az itt élőkről szóló, helyben már slágerré vált horvát zeneszámot adott elő.