Hazáról, hazaszeretetről Pusztay Jánossal a barokk könyvtárban

Az est házigazdája, Simon Katalin igazgatónő bevezetője után kötetlen beszélgetésen megtudhatta a közönség, mikor és hogyan kezdődött a nyelvész professzor versszeretete és irodalmi estjeinek sorozata.

Hat évvel ezelőtt egy badacsonytomaji kulturális esemény meghívott előadójaként ő maga válogatta ki azokat a költeményeket, amelyek már első olvasáskor megérintették. Olyan műveket, amelyek akkoriban kevésbé voltak ismertek a közönség számára. A szerfölött elfoglalt professzor önszorgalomból hónapokat tölt a versek megtanulásával, előadásmódjának fejlesztésével – mert mindig a tökéletesre törekszik.

Pusztay János nemcsak az itthoni magyar közönséget örvendezteti meg a gyönyörű versek előadásával, hanem például már az észtországi Tallinnban élő magyarok előtt is elszavalta a költeményeket, természetesen nagy sikerrel.

Érdekességként megemlítette az abdai Radnóti-konferenciát, ahol azzal lepte meg irodalmár barátját, Fűzfa Balázst, hogy elszavalta az irodalomtörténész által válogatott 12 legszebb magyar verset, végül hangfelvétel formájában, lézerlemezen is átadta neki. A válogatást azóta már számos helyen is nagy sikerrel előadta.

A professzor a könyvtárban rendezett irodalmi esten dunántúli költők verseit szavalta el, és emellett két saját költeményével is meglepte az irodalombarátokat.

A versek mindegyike a hazaszeretetről szólt, a haza dicséretéről és a szülőföld iránti kötődésről, a többi között olyan költők tollából, mint Janus Pannonius, Berzsenyi Dániel, Babits Mihály, Illyés Gyula.

Az újdonság erejével hatott és nagyon megható is volt, ahogy Pusztay professzor minden vers kezdete előtt xilofonon néhány hangot megszólaltatott, ám a verset értő közönség már az előadás közepén sejtette, hogy a Szózat dallamát hallják.

Szöveg és fotó: Tátrainé Kulcsár Irén