Időutazás a könyvtárban: divatregék a „magas szabászatról”

A 19. század végén és a 20. század elején készült felvételek Spiegler Tibornak, a klub egyik szervezőjének a magángyűjteményéből származnak. A századfordulós fotográfiák jeles szombathelyi fényképészek műtermeiben készültek.

A tárlat megnyitása előtt Némethné Ódor Edit, az Oladi Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese tartott divattörténeti előadást a különösen nagy számban megjelent érdeklődőknek „Minden utánzás törvényesen tiltatik – Szombathelyi divat a 19-20.század fordulóján" címmel.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A divat egy adott kultúra vagy kor irányzata, életünk számos területén találkozunk vele, áthatja mindennapjainkat. Divat az, amit ma mindenki kinevet, holnap mindenki hord, azután pedig eldob, kezdte előadását Némethné Ódor Edit.

A rövid történeti áttekintésből megtudhatta a közönség: a férfi- és a női divat a 14. században vált külön, attól kezdve viseltek a férfiak harisnya helyett nadrágot, és a tunikát felváltotta az ing. XIV. Lajos (1643–1715), a „napkirály" hiú, hivalkodó ember volt, ugyanakkor ő volt az első, aki divatlapokat jelentetett meg és a pompázatos ruhákat bábukra öltöztette, így küldte el Európa divat iránt érdeklődő nagyvárosaiba.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A francia forradalom időszaka nemcsak történelmi eseményekben volt rendszer- és társadalomformáló, hanem a divat történetében is fordulatot hozott: a nők – megunva a túlcicomázott ruhákat – a letisztult, egyszerű vonalakat kezdték kedvelni.

Gondolta-e valaki a jelenlévők közül, hogy a haute couture („magas szabászat", azaz magas színvonalú, nemes kivitelű ruhakészítés) atyja nem francia volt, hanem Charles Frederick Worth (1825–95) angol szabó, aki 1858-ban költözött Párizsba és haute couture-t működtetett, egyedülállóan ötletes formákat tervezett, varrt, és ő volt az első, aki a kollekciót nem bábukon, hanem hús-vér modelleken mutatta be.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A haute couture-ruhák napjainkban is egyedi darabok, látványosak, kiváló minőségű anyagokból különleges figyelemmel, gyakran időigényes kézimunkával készülnek.

Hazánkban a reformkorban jelentek meg az első divatlapok: Regélő-Honművész (1833-tól), a Regélő Pesti Divatlap (1841-től) majd a Pesti Divatlap (1844-től), amelyekben az olvasók irodalmi alkotások mellett divatrajzokat is találtak. Az 1825–48 közötti időszakban a hazai divatra jellemző volt a sajátos magyar díszítési forma, a zsinórozás, a mente; mindez a történelmi háttérrel magyarázható. A ruhák drága anyagokból készültek és nemzedékek hordták egymás után. Nem az volt a fontos, mennyire divatos, hanem, hogy megfelelő-e az alkalomnak.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A 19. századra kialakult a férfiideál, az úriember divatja, a pantalló, mellény és zakó. Eleinte eltérő színekben viselték, majd a századfordulón vált azonos színűvé mindhárom darab és idővel a csizma helyett lakkcipőbe bújtak az urak és úrfik.

A magyar nők próbálták megőrizni nemzeti sajátosságainkat, de óhatatlanul ideért a Nyugat szele, a francia divat, ami a fűző viselésével darázsderekúvá varázsolta a hölgyeket, és a szoknyák szépen, szinte ráncról-ráncra álltak a viselőjén. Az előadáson bemutatott fotók bizonyítják: a szombathelyi nők figyeltek a divatirányzatokra, követték a módit, annak megfelelően öltözködtek, és viselték frizurájukat is.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A második ipari forradalom (1871–1914 között) új találmányokat hozott, felgyorsította a technikai vívmányok alkalmazásának lehetőségét, megkezdődött az árucikkek tömegtermelése, a varrógép elterjedése pedig forradalmasította a divat világát.

Magyarországon az 1920-as évektől nagy változást eredményezett, hogy a nők is munkába álltak, síkraszálltak a jogaikért, sportoltak, egyenrangú tagjai lettek a társadalomnak, és ezt a megjelenésükben is demonstrálták. Nálunk is érvényesült a francia – a fiús/ garçon – hatás. Eltűnt a fűző, a ruha egyre rövidült, egyenes szabásvonal, csipkebetét jellemzi a kor divatját. A szombathelyi nők a korabeli fotókról rövid hajjal és felszabadult mosollyal néznek ránk.

Bár 1929–32 között a gazdasági válság kissé visszavetette a divat világát, de utána újra megjelent a nőiesség, különvált az estélyi és a hétköznapi viselet, ünnepi alkalmakkor a hölgyek selyemből, muszlinból, tüllből varrt ruhákat viseltek selyemharisnyával, és kedvelt lett a szemfestés meg a rúzs használata is.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Némethne Ódor Edit előadása végén megemlítette Coco Chanel (1883–1971) francia divattervező nevét, a Chanel divatház alapítóját; az ő nevéhez fűződik a „kis fekete ruha" (Chanel-kosztüm!) és a csillogó kosztümékszerek divatja. Coco szellemes kijelentése örökérvényű: „A divat változik, a stílus örök!"

Tátrainé Kulcsár Irén