Legenda vagy valóság? – Dugovics Titusz költött személy

2017. április 21., 10:27 szerző: Civil Tudósítónktól
komment
Szombathely - Vas megyei legendákról beszélt Feiszt György történész, főlevéltáros a könyvtárban megjelent érdeklődő közönségnek a Szombathelyi Helytörténeti Klub legutóbbi rendezvényén.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Nagy Éva könyvtárigazgató szerint a legendák sokkal izgalmasabbak, mint a valóság, szeretjük őket, ragaszkodunk hozzájuk még akkor is, ha meseszerűek, ha nem felelnek meg a valóságnak.

Előadását Feiszt György a nagysimonyi Dugovics Titusz-legendával kezdte. A zászlóvivő törököt mélybe rántó nándorfehérvári hős alakja először az olasz Antonio Bonfini történetíró írásában jelent meg, akkor még név nélkül. A Dugovics-legenda a magyar reformkorban, a történetírás hajnalán kezdődött, amikor Döbrentei Gábor, az Akadémia tagja, a történelem szó megalkotója 1824-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelent cikkében a vasi származású Dugovics Imrétől kapott nemesi levelek alapján bizonyítani vélte Dugovics Titusz nándorfehérvári hős történelmi létezését.

Feiszt György

A legenda nem sokáig állta meg helyét tudós körökben, a 20. század végén a kutatásokat végző történészek kétségbe vonták a nemesi iratok eredetét, bizonyították, hogy Dugovics nevű nemesi család nem is élt a középkori Magyarországon. Feiszt György szerint az ostromlóval a mélybe ugró várvédő hős alakja vándormotívum, majdnem minden török várostromnál megjelenik. Nagysimonyi községben a mai napig is úgy hiszik, hogy Dugovics Titusz az ő falujuk szülötte és büszkén tartják valósnak a legendát.

Az előadás Markusovszky Lajosnak (1815–93), a magyar orvoslástörténet egyik emblematikus alakjának nevéhez fűződő legendával folytatódott. A kiemelkedően tehetséges személyiségről, aki Bécsben és Párizsban ismerkedett a korabeli orvostudománnyal, Bencze József orvos történész 1955-ben cikket írt az Orvosi Hetilapban, a többi között megállapította: a honvédorvos az 1848–49-i szabadságharc idején Vas megyében, a Rába és Répce folyók között táborozott, ahol tábori kórházak működtek. A daliás nemzetőr orvos szívesen látogatta a környék falvait, gyógyította a polgári betegeket is, és barangolása közben megismerkedett az egyik nemesi család szépséges lányával, Kiss Zsuzsával. Az orvos érzései viszonzásra találtak, ezért a fiatalok fájó szívvel váltak el, amikor Markusovszky csapata Görgei vezetésével elvonult.

Nagy Éva

Feiszt főlevéltáros, az előadó tréfásan megjegyezte: nem a Hetvenhét magyar népmeséből olvasott fel, hanem a rangos és éppen az idén 160 esztendős Orvosi Hetilapból, „mellesleg” a Markusovszky Lajos Alapítvány Tudományos folyóiratából. Csakhogy a cikk kitalált történet, legenda, mert Kossuthnak sosem volt „muraközi hadserege”, és tábori kórházak sem működtek a vasi falvakban.

Történelmi tény, hogy a kiválóan képzett orvos kezelte a megsérült Görgei Artúr honvédtábornokot, és elkísérte a nyári hadműveletek során egészen Világosig. Az is valós, hogy felesége Kiss Zsuzsanna volt, és élete utolsó éveit Vasegerszegen töltötte. Jogosan kapta nevét a szombathelyi kórház a lelkiismeretes, képzett és széles látókörű orvosról, Markusovszky Lajosról.

Sokak számára még ismeretlen volt az Ivánc falu határában lévő 18. századi kereszt története. 1974-ben a falu lakossága nem járult hozzá, hogy a népi alkotást elvigyék a Szombathelyi Múzeumfaluba. A legenda szerint Sebők János gazda fia a lucernásban legeltette a teheneket, az egyikük felfújódott és elpusztult. A mérges apa dühében megölte fiát, de a gyilkosságnak a szomszéd tanúja volt. Lefizette őt, majd együtt elásták a holttestet, a faluban pedig elhíresztelték, hogy a fiú kivándorolt Amerikába. A keresztet az édesanya állíttatta, fia emlékére, a férje halála után.

Miután az abszurd történetnek nem volt írásos nyoma, a levéltáros kutatásba kezdett, és az ivánci anyakönyvekben megtalálta a szereplők okmányait, a szülők házasságkötését és három gyerekük születését igazoló dokumentumokat. Föllelte a „meggyilkolt fiú” halálát tanúsító okmányt is: 1959-ben hunyt el az ivánci szociális otthonban. A legendáról film készült, díjat is nyert egy fesztiválon. Az ivánciak egyébként azért nem engedték elszállítani a falu határában álló keresztet a Szombathelyi Múzeumfaluba, mert meggyőződésük: ez a (meg nem történt!) tragikus esemény mementója, a faluhoz tartozik.

Feiszt György előadása végén érdekességképpen megemlítette, hogy Jávor Pál, eredeti nevén Jermann Pál, a magyar filmtörténet talán legnépszerűbb csillaga az iskoláit 1909–14 között Szombathelyen végezte, ám nem érettségizett, mert 17 évesen már a Színművészeti Akadémiára járt. A család Szombathelyen abban a házban is lakott, ahol Pável Ágoston befogadta „kosztos diákként” a szertelen, de rendkívüli érdeklődésű gyereket, Weöres Sándort.

 

 

 

Tátrainé Kulcsár Irén

Civil Tudósítónktól

2017. április 21., 10:27 szerző: Civil Tudósítónktól

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...