Lucától vízkeresztig

Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna a kedves népszokások nélkül, amelyek fokozták a várakozás izgalmait.

Horváth Sándor előadásába bevonta a közönséget is. Egy nagy dobozba elhelyezett az ünnepkörhöz tartozó jellemző tárgyakat, amelyeket a hallgatóságból jelentkezők egyenként kiválasztottak. Mindegyik tárgyról közösen elmondták, hogyan kötődik a karácsonyi ünnepkörhöz, melyik időszakra jellemző, mire használták, majd elhelyezték az idővonalon, amelyet egy kihúzott kötél jelképezett.

Az alma a legszebb karácsonyi szimbólum - mondta az előadó. - Az asztalnál a családfő annyi felé vágja a gyümölcsöt, ahányan körbeülik, közösen elfogyasztják; a gyümölcs az összetartást szimbolizálja. A szalma nemcsak Luca napjához kötődhet, hanem a szentestéhez is, mert a klasszikus karácsonyt ünneplők szalmát vittek be a házba, leterítették a földre, és a család szalmán feküdt, virrasztott, mert Jézus istállóban született. A csodadoboz fokhagymát is rejtett: a hagyomány szerint a gonosz elűzésére szolgált, a bejárati vagy a konyhaajtó félfájára szárával együtt felkötöttek két-három fejet, hogy távol tartsa a gonosz lelket.

Miért rejtettek a lányok a párnájuk alá papírra írt férfineveket Luca napján? Karácsonyig minden este kihúztak közülük egyet, és abban reménykedtek, hogy az a férfi kéri meg a következő évben a kezüket, akinek a neve utolsónak maradt a párnájuk alatt. Az előadás végén szóba került még a betlehemezés is, a Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő népi játék, karácsonyi népszokás.

Tátrainé Kulcsár Irén