Madártávlatból az ébredő város

2017. január 11., 20:33 szerző: Civil Tudósítónktól
komment
Szombathely - Jégkorszakot idéző rekordok dőlnek meg országunkban. Szombathely is beáll a sorba. A redőnyt megrázza a metsző északi szél, a háztetőről lesodort szikrázó porhó arcunkba hullva elolvad és a jeges szél nem épp simogatóan átvágtat rajta.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Néhány elszánt ember a Csónakázó-tó partján kocog, ropog a hó a lábuk alatt. Didergő galambok összebújnak a híd tartószerkezetén. A nap vakítóan süt, mintha még hidegebbet éreznénk, mint korábban. A háztetőn kiugró ablakok üvegfelületén tükröződik vissza az ég felé törő fenyők sejtelmes árnyéka. Hangos károgással vonul át fejünk felett a fekete sereg, néhány varjú a közeli fákon landol. Dió a csőrükben, a napi betevőt, az immunerősítőt sikerül fellelniük.

A tó észak-keleti részén vadkacsák, hattyúk, még a metsző hidegben is vígan lubickolnak a vízben. Áthelyezték támaszpontjukat oda, ahol még teljesen nem fagyott be a tó. Hangos gágogás, szárnycsapkodás, reggeli tisztálkodás. A sérült hattyú szerencsére az összefogásnak köszönhetően gyógyító kezekbe került. Fekete István odafenn nagyon boldog, a nevét viselő szombathelyi állatvédő egyesület, a tűzoltók és az önkéntesek szívük szerint cselekedtek. A nap millió apró csillagot küld a tóra. A hattyúk, mintha Csajkovszkij csodálatos zenéjét hallanánk, széttárják szárnyukat és délelőtti táncra perdülnek. A gyönyörű dallamokat egyenesen a legnagyobb karmester, a Teremtő vezényli.

Aztán, mint a madár, kicsit magasabbra szállunk. Onnan csodálkozunk rá az ébredő városra. Csendes a szánkópálya a Felszabadulási emlékműnél, egy-egy rokkant plasztik szánkó roncsa gazdátlanul hever a hóban. Szilveszteri rakétakilövő állvány, mint néma katyusa, megpihen a gyűjtőedény közelében. A látóhatár peremén tornyok és tornyok, nemzetiszínű zászlót lobogtat a szél. A hóval fehérre festett Gagarin út centrumában kissé távolabb a Sarlós Boldogasszony székesegyház. A tornyokon órák, követhetjük az idő múlását. Legurulunk a dombról, a Csónakázó-tó partján a fitnesz edzőtér is csendes, csak a téli szél játszadozik a vakító hóban a falevelekkel. Jól jön egy forró tea, ami hamar kiolvasztja a néhány órás téli kaland alatt begyűjtött hideget testünkből. Az élmény azonban mindenért kárpótol.

György István Péter

Civil Tudósítónktól

2017. január 11., 20:33 szerző: Civil Tudósítónktól

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...