Civil

2016.08.22. 08:23

Megszűnő idő a Tájidegen Tér(b)en

Szentgotthárd - Az időjárás szeszélyes volt vasárnap. Délelőtt hét ágra sütött a nap, délután verte az ördög a feleségét. Estefelé már sűrűn villámlott, aki nem hozott magával esernyőt, hoppon maradt. Összegyűltünk.

Civil Tudósítónktól

Teret avatni jöttek kíváncsi emberek. Megérteni mások világát – ami nem feltétlen azonos az övékkel. Idegenek vagyunk mindannyian ezen a földtekén – bár ide születtünk, lépteink nyomát alig őrzi meg az idő.

Lassan ereszkedik az esthomály, akárcsak a neonsárga vászoncsíkok. A templom alagsorába vezető szűk kapun bejutni sem egyszerű feladat. Több száz év illata hatol az agyba, hogy néhány másodperc után visszarepítsen a mába.

A lépcső mellett két huszonéves issza olcsó, ütős borát. A műanyag őz harmadszor is elborul, és a tértábla is leesik. Pár gyertya pislákol.

Az eső pedig esik, esik, esik.

A klaviatúrát kalapálva morfondírozik az ember gyereke: mekkora felhajtás kell, hogy ne legyünk idegenek saját testünkben? Kell-e egy gondolatnyi nyomot hagyni magunk után? Vagy hagyjuk, hogy tenyerünk nyomát elmossa az augusztusi eső, akárcsak az őz lábnyomát a szentgotthárdi Várkertben?

A második tájidegen fesztivál Varju Tóth Balázs videóinstallációjával bevégeztetett, a tér az esthomályban felavattatott – mégiscsak marad egy jel, miközben a talpunk alatt fütyülő szél hangja egybeolvad a mázsás harangok zúgásával.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!