2017.08.04. 16:27
Mezítláb túráztak árkon-bokron át Lukácsházán
Lukácsháza - Kell a változatosság – gondolta Bogáti András túravezető, és mezítlábas túrára hívta a vállalkozó szelleműeket. Július 22-én az Abért-tónál szép számban gyűltek össze, majd vágtak neki a nagy kalandnak. Érkeztek túrázók Csepregről, Kőszegről, Szombathelyről, Székesfehérvárról és Budapestről is.
Mindannyian tudjuk, mezítláb járni természetes talajon nagyon egészséges. Hatással van a szervezetünkre, a talpunkon érzett fájdalmak utalhatnak a szerveink elváltozásaira is. Szombaton Bogáti András vezetésével szép számú érdeklődő gyűlt össze és vágott neki az ötkilométeres túrának. A 21. században cipő nélkül, gyerekek és felnőttek több órán keresztül adták át magukat a Földnek. Igazán embert próbáló séta volt. Bazalton, kavicsos úton, bökős tarlón át találkoztak a fájdalommal, jajgatással, hangos kiáltással, néma tűréssel, feladással és önmagukkal. Meddig és mennyit bírok? Belehalok? Görcsben tartom magam és félek a fájdalomtól, vagy átadom magam, elengedek mindent, nem kapaszkodom, és tollpiheként megyek az úton? A kemény terepet olykor felváltó sárdagonya a hűsítő vízzel, vagy a homokos útszakasz megengedte, hogy a túrázók gyönyörködjenek a természeti csodákban. Az utolsó szakaszon egymást bevárva libasorban, szinte hangtalanul haladtak másfél méterre megnőtt aranyvesszők között. A kezdő- és végpont az Abért-tó volt. Egyikük így fogalmazott: ha a tó a mindenség, akkor mi együtt vízcseppekként hullottunk bele.
Fülöp Zita
