Nyugalomba vonult a tiszteletes úr

Ferentzi Sándor 1973 december elsejével kezdte a Magyarszecsődi Református Egyházközség lelkipásztoraként a szolgálatot. Majd 43 év eltelt azóta. Neve egy lett a környező településeken élő reformátusok számára a vallással, az ünnepekkel, hozzászoktak az emberek lélekemelő prédikációihoz, s közösségszervező próbálkozásaihoz. Ha helyettesítették, mindig „etalonként" hozzámérték a hívek a helyettesítő teljesítményét. Látogatta a betegeket, ha kellett, összeadta a házasulandókat, s ha kellett, temetett. Generációk nőttek fel keze alatt. Kirándulásokat, sporteseményeket, amatőr színészcsapatot és református kórust szervezett, különböző egyéb közösségi programokba vonta be a híveket. Társadalmi munkákkal, pályázatokkal újította-fejlesztette a magyarszecsődi templomot s a parókiát. Mindig a közösség erejében hitt, és erre nevelte a híveket is.

Fotó: Horváth Kálmán

Augusztus 28-án vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a helyi templomban a nyugdíjas búcsúztatója. Búcsút vett tőle, s ez alkalomból köszöntötte a helyi Presbitérium, Egyházsashollós, Molnaszecsőd és Magyarszecsőd községi önkormányzatai, ismerősei, barátai, rokonai, családtagjai, s nem utolsósorban maga a református gyülekezet. Az eseményen két keresztelőt is tartott, még utoljára. Ahogy a gyermekekre rákerült a keresztvíz, sokan magukba néztek, s elmerengtek azon, hogy nem is olyan régen még nem szemlélői voltak ennek, hanem alanyai, akik később átesve a konfirmáción is, azt vették észre, hogy elrohant az idő, s nem értik, hová tűnt el a majd 43 év, hiszen mintha minden most lett volna. S bizony, furcsa lesz Ferentzi Sándor lelkipásztori szolgálata nélkül, aki jön majd utána, ezért sem lesz majd egyszerű feladata. Habár megnyugtatására szóljon: helyettesítenie nem kell Sándort, mert nem is lehet, hiszen Ő egy egyéniség volt, s a községek történelmébe beleíródott a neve. De aki utána jön, talán hasonlóan felépíthet magának egy karriert, erősítve a létszámban kicsit megfogyatkozott, de lélekben már megedzett református gyülekezetet...

....hiszen nagy szükség van egy kis közösségben is a lelkipásztorra, aki a helyes útra tereli bárányait, s nem engedi, hogy a Jóisten elhagyja őket.